Az elme és a test kapcsolata * LadyPreneurs Hungary

Az emberiség már hosszú ideje felismerte, hogy létezik kapcsolat az elme és a test között, az azonban viszonylag újkeletű felfedezés, hogy az agy az elme székhelye.

Még ma is használatosak ezekhez hasonlatos kifejezések: „nem veszi be a gyomra”, vagy „tálcán nyújtotta a szívét”, pedig a tudománynak köszönhetően már tudjuk, hogy a gyomrunknak semmi köze az erkölcsökhöz, vagy az ízléshez, ahogy a szívnek sem a szerelemhez. Ezek a kifejezések úgy vélem nem is fognak megváltozni a közeljövőben, mely talán nem is probléma addig, amíg a konkrét biológiai hátterünkkel tisztában vagyunk.

Az utóbbi évtizedek kutatásai megmutatták számunkra, hogy az agy moduláris egységeinek megvannak a maga feladatai. Ezek a „szakosodott” területek úgy működnek együtt, mint egy összeszokott bajnokcsapat tagjai: mindenki végzi a saját feladatát, de az együttműködésük gördülékeny.

Az életünk egyszerűbb élhetősége szempontjából szerencsére jelentős részük automatikusan működik, nem szükséges hozzá tudatos irányítás: miközben sétálunk az utcán, elfogyaszthatjuk a reggelinket, közben zavartalanul folyik az emésztés, lélegzünk, sőt szükség esetén beszélgetni is tudunk. A multitasking, mint produktivitást növelő módszer ennek köszönhetően kialakult képességünk, ám nem feltétlenül végzünk megfelelő munkát ebben a formában. Érdemesebb egy, legfeljebb két tevékenységre koncentrálni egy időben, hisz előfordulhat, hogy újra el kell végeznünk mindkét feladatot, mely következményeképp még több időnk vész kárba.

Amikor azonban valami félrecsúszik egy vagy több agyi modul működésében – stroke vagy egyéb agyi sérülés következtében – a gondolkodásunk és viselkedésünk biológiai alapjai szembetűnővé válnak.

Az agy tanulmányozása

Az agy sosem érzékelheti a csokoládé édes ízét, a bársony puha tapintását, a nap sugarainak meleg érintését. A környezetéről csak másodkézből származó értesülései vannak, melyek a külvilág felé kapcsot jelentő környéki idegrendszer elektrokémiai aktivitásában megnyilvánuló mintázatok formájában jutnak el hozzá. A testen belüli kommunikáció során az agynak muszáj az idegi és a hormonális csatornákra támaszkodnia: ezek szállítják az üzeneteit az izmoknak, a szerveknek, és a mirigyeknek, illetve azok felől továbbítják a jeleket az agynak.

Az agyhullámok vizsgálata az idegkutatók számára lehetővé vált majd száz éve az elektorenkefalográf – EEG nevű eszköz segítségével, mely jellemzően a koponyára helyezett elektródák révén működik. Ahogy egy város fényei kirajzolják hol van élet éjszaka is, úgy mutatja meg az EEG, hogy az agy mely területei a leginkább tevékenyek éppen. Alkalmas az agyi működési zavarok miatti abnormális agyhullámok kimutatására is, mint amilyenek pl. az epilepsziás roham során jelentkeznek.

Komputerizált agyi képalkotó vizsgálatok, melyek fejlődésének köszönhetően egyre részletesebb képet kapunk az agy működéséről az elmúlt évtizedek során.

A CT, teljes nevén komputertomográfia az agyat különböző szögben érő röntgensugarak segítségével alkot az agyról jóminőségű digitális képeket az agy lágy szövetes struktúráiról. Hátránya viszont, hogy röntgensugarakkal dolgozik, ami nagy dózisban káros lehet az egészségre.
A PET, azaz a pozitronemissziós tomográfia az agyi tevékenységet mutatja, nem pedig az agy struktúráját. Tehát azt, hogy egy bizonyos feladat végrehajtása során az agy mely részei aktívabbak, melyek kevésbé.
Az MRI a mágneses rezonancia vizsgálat, melynek alkalmazása során kivételesen tiszta, éles, háromdimenziós képeket ad röntgensugarak használata nélkül.
Az fMRI, vagy a funkcionális MRI egy viszonylag új módszer, mely mind az agy szerkezetéről, mind az aktivitásáról képes képet adni.

Az agy három szintje

Evolúciós fejlődésünk során rengeteget változott az agyunk mérete és felépítése is. A madarak és hüllők agya alig több, mint egy kocsány, feladata az alapvető életfolyamatok és ösztönös viselkedések lebonyolítása. A mi agyunk jóval összetettebb szerv, de alapvetően ugyanabból a kocsányból alakult ki, az agytörzsből. Evolúciós szempontból ez az agy legősibb része, ahol a legalapvetőbb funkciók székelnek. Az agytörzs felett – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – az emlősöknél és persze az embernél is még két nagy agyrész fejlődött ki: a limbikus rendszer és a nagyagy. E kettő ruház fel minket különleges képességeinkkel.

1. Agytörzs: az agy legősibb része

Ha valaha is vívtál nehéz csatát az elalvás ellen egy előadás hallgatása közben, akkor éppen az agytörzseddel hadakoztál. Az agytörzsi modulok felügyelik a testünk legtöbb, az élethez és a mozgáshoz nélkülözhetetlen alapműködését, jobbára észrevétlenül, tudatosságunk határain túl. Az agy következő két szintje azonban már jóval tudatosabban működik.

2. Limbikus rendszer: az evolúciós előnyünk

Kizárólag az emlősök rendelkeznek teljesen kifejlett limbikus rendszerrel, melynek hála nem kell kizárólag az ösztöneinkre és a reflexeinkre hagyatkoznunk, melyek az egyszerűbb élőlények viselkedését dominálják. E bonyolult agyi struktúra nélkül nem lennénk képesek érzelmekre és nem működne a memóriánk, mely két képesség eredményezi az evolúciós előnyt jelentő mentális rugalmasságunkat.
A limbikus rendszer egyéb dolgokra is képes: többek között szabályozza az éhséget, a szomjúságot, a testhőmérsékletet.
Összességében ez a rendszer az agy vezérlőközpontja az érzelmek, a motivációk, az emlékezet és a szervezeten belüli kiegyensúlyozott állapot fenntartása tekintetében.

A hippokampusz és a memória

Az emlékezetünket működteti, a hosszútávú emlékek és új emlékek létrehozásában vesz részt. Tulajdonképpen mindkét agyféltekénkben található egy-egy hippokampusz, tehát pontosabb lenne többes számban említeni azokat. Ez a régió tapasztalatok alapján képes a növekedésre, pontosabban a térbeli memória, melyre londoni taxisofőrök agyi vizsgálatából következtethetünk.

Az amigdala és az érzelmek

A limbikus rendszer másik régiója az amigdala, nevét mandula formájáról kapta. A többi agyi struktúrához hasonlóan páros szerv. Fontos szerepe van a félelem és az agresszió vonatkozásában. Talán a hippokampuszhoz való közelsége miatt az emlékeket beleszövi az érzelmi reakciókba. Ha például valaki súlyos autóbalesetet szenved az esetet követően a többi sofőr felől érkező enyhébb „fenyegetéseke” (pl. nem elégséges követési távolság) is hajlamos túlreagálni.

A hipotalamusz

A szervezet stabil, kiegyensúlyozott állapotának fenntartásáért felelős, részben a hormonrendszernek küldött utasításai révén. Folyamatosan ellenőrzi a vérösszetételt is, azonnal észreveszi, ha változás áll be a testhőmérsékletben, a folyadékmennyiségben és a tápanyagok szintjében.

Az örömérzet és a limbikus rendszer

Az amigdalán és a hippokampuszon kívül a limbikus rendszer még számos úgynevezett örömközpontot is tartalmaz, melyek elektromos inger, vagy valamilyen addiktív szer általi stimuláció kellemes érzést vált ki. Az élvezeti áramköröket egyszerű hétköznapi dolgok, mint az étkezés, ivás, testmozgás is aktivizálhatják.

3. Agykéreg: az agy gondolkodó része

Ha rápillantunk az emberi agyra, elsőként a két méretes, szimmetrikus nagyagyfélteke tűnik fel. A két féltekét egy idegrostkötegek alkotta képlet, a corpus callosum köti össze, ezen keresztül kommunikálnak egymással. A nagyagy külső rétege az agykéreg, amiben neuronik milliói tömörülnek szorosan egymás mellett.

Az agykéregben található a csak az emberre jellemző mentális erő, itt dolgozzuk fel a világ érzékszerveink által felfogott jeleit, itt tároljuk az emlékeinket és hozzuk meg döntéseinket. De számos további funkciója is van, melyeket agylebenyekre való lebontásban vehetjük sorra.

Agyféltekei dominancia

A két agyféltekét a hozzájuk rendelt funkciójuk leírása során helyenként külön tárgyaljuk. A két félteke azon hajlamát, hogy a különböző feladatokat illetően valamelyik magához ragadja a vezető szerepet, agyféltekei dominanciának hívjuk, ami egy gyakorta meglehetősen túlértékelt fogalom. Igaz, hogy egyes folyamatok inkább a bal, mások pedig inkább a jobb félteke irányítása alá tartoznak, a két félteke folyamatosan együttműködik a gondolkodás, az érzések, és a viselkedés kialakításában és levezénylésében, köszönhetően az őket összekötő corpus callosumnak. De akkor mi a különbség a két agyfélteke között?

Nyelvi funkciók és kommunikáció

A nyelvi funkciók felett inkább a bal félteke dominál, bár ebben a bonyolult feladatban bizonyos mértékig mindkért félteke részt vesz. Jellemzően inkább a bal félteke dolga a beszéd tartalmának a gyártása, illetve feldolgozása, míg a jobb félteke a beszéd érzelmi töltetének értelmezését végzi. A jobb félteke emellett mások érzelmi válaszainak és nem verbális kommunikációjának értelmezésében is élen jár.
Ami az érzelmeket illeti, a negatív érzelmek irányítása általában a jobb oldali homloklebeny feladata, míg bal párja tipikusan a pozitív érzelmeket kontrollálja.

Eltérő feldolgozási stílusok

Látható tehát, hogy a két félteke általában nem verseng egymással. Sokkal inkább ugyanahhoz a feladathoz járulnak hozzá más módon. Ahogy az idegkutatók mondják, a két félteke különböző, de egymást kiegészítő feldolgozási stílusban tevékenykedik. A bal félteke például az objektumokat inkább elemző módon és verbálisan csoportosítja, például a funkció terén látható hasonlóság alapján (kés és kanál), míg a jobb félteke a forma vagy a látható mintázat egyezéseit keresi, például domb és gomb.
Általánosságban a bal félteke feldolgozási stílusáról elmondhatjuk, hogy elemző és sorrendi, míg a jobb féltekéé inkább holisztikus, érzelmi és térbeli. Egy normálisan működő agyban ez a kétféle stílus kiegészíti egymást, és a világ sokrétűbb látásmódját teszi lehetővé.
Amikor azonban sérülés éri az agyat, a különböző feldolgozási stílusok hirtelen feltűnővé válhatnak.

Egyedi működés

A fenti dominanciamintázatok nem mindenkinél pont ugyanolyanok. Kutatások alapján amikor a bal agyféltekét gátolták egy eljárás révén, a beszédképesség egyes embereknél – főleg a balkezesek közül – megmaradt. Az ilyen vizsgálatok eredményei szerint durván tízből egy embernél a nyelvi képességek elsősorban az agy jobb oldalában lakoznak. Az emberek egy másik tizede pedig – szintén főleg balkezesek – az agya mindkét féltekéjét egyenlő mértékben használja a beszédfunkciók során.

Női agy, férfi agy

A nők agya kissé barázdáltabb, a férfiaké pedig átlagban valamivel nagyobb. A legtöbb idegkutató úgy véli, a férfiak nagyobb agya mögött egyszerűen csak a férfiak nagyobb teste áll indokként, és hogy ennek nem sok jelentősége van.
A nemek között az agy egyes részeiben is találunk különbségeket. A szexuális viselkedéssel és – talán – a nemi identitással kapcsolatba hozott hipotalamusz a férfiaknál nagyobb. Egyes vizsgálatok szerint a férfiak agyára jellemző a funkciók féltekei megoszlása – azaz a lateraalizáció –, míg a nőknél a különböző képességek jobban szétszóródnak a két félteke között, bár az eredmények ebben a témában meglehetősen vegyesek. Napjainkig senkinek sem sikerült semmilyen pszichés különbségről bizonyossággal kimutatnia, hogy a férfiak és a nők agya közötti fizikai különbségekre lenne visszavezethető.

Összeköttetés nélküli agyféltekei működés

Mivel az érzékelő idegpályák az ellentétes oldali agyfélteke kérgébe futnak be, a test bal fele az agy jobb oldalával kommunikál, és fordítva.
Az epilepsziás rohamokkal küzdőknél gyakorta előfordul, hogy a folyamatos epilepsziás görcsöket nem tudják másként megszűntetni, csak a két nagyagyfélteke műtéti elválasztásával. De mi ennek a pszichés ára? Érdekes módon – néhány esetet kivéve –, a betegek mentális működése és viselkedése változatlan maradt. Mint tudjuk, a corpus callosum teszi lehetővé a két agyfélteke közötti kommunikációt, amikor tehát ez nem működik, a két féltekének saját magának kell feldolgoznia az információkat. Ezzel magyarázható többek között az is, hogy a két szemük által feldolgozott információk eltérnek. Előfordul az is, hogy az egyik kéz „önállóan cselekszik”. A tudatosság dualitásának nevezhető az állapot, amikor a két agyfélteke eltérő információt kap, mintha az illetőben két különböző ember lakna.

Michael Gazzaniga (amerikai pszichológus) azt javasolja, ne tekintsünk az emberi agyra sem egy nagy egységként, sem pedig duális entitásként, sokkal inkább elmék konföderációjaként, melyen belül minden egység az információ speciális típusát dolgozza fel.