Az utóbbi években tapasztaltam mennyire fontos a hallás — pontosabban talán annak kiiktatása. Számomra a meditáció az egyik rekreációs tevékenység, amely segít a nemkívánatos személyiségjegyeim kezelésében és a pozitívak erősítésében. Ha próbáltad már, akkor tudod mennyire nehéz a körülötted lévő világ hangjait figyelmen kívül hagyni.
A csend elengedhetetlen nemcsak a feltöltődés során, de alapvetően az egészséges élethez, hisz folyamatosan hanghatások érnek minket a mindennapokban. A többi érzékszervünkön beérkező információk mellett rendkívüli módon fárasztják az elmét, hisz ezen adatok mindegyikét fel kell dolgoznia agyunknak, még azokét is, amelyekről tudomásunk sincs.
Arról nem is beszélve, hogy a hallott szavak, mondatok jelentése és modora, vagy a kellenetlen zajok milyen hatással vannak a lelki állapotunkra.
Ezért fontos a csend megléte napi szinten akár csak egy délutáni alvásról, akár egy kellemes, csendes környezetben megtett sétáról legyen szó.
Jelent fejezetben azonban a hallás működéséről lesz szó, melynek megértése apró puzzle-darabokként – a korábbiakban és az elkövetkezőkben olvasható bejegyzésekkel együtt – segít felépíteni a szervezetünk és az elménk működésének megértését a mentális egészségünkért.
Az előző bejegyzésben rávilágítottunk mennyire fontos, talán a legfontosabb érzékszervünk a látás, ám hozzá megközelítőlegesen fontos a hallás is, hisz sokmindent előbb hallunk, mint látunk. A mögöttünk haladókat, a felénk tartó, de még nem látható dolgokat, sőt a zene kizárólag a hallásunk által jut el hozzánk.
A hanghullámok keletkezése
A sci-fi filmekből ismert űrbéli jelenetek csak a képernyőn járnak hanghatásokkal, hisz (a tudomány mai állása szerint) a világűr a nevéhez méltóan egy légüres tér, tehát nincs olyan közege, ami vezetni tudná a hangokat. A világmindenség kialakulásnak tulajdonított legelső robbanás, melyet ironikus módon “Nagy Bumm”-nak neveztek el, szintén teljesen hangtalanul történhetett.
A feltételes mód nem a szkepticizmusomat tükrözi, egész egyszerűen az iskolás éveim óta tanultakat folyamatosan megcáfolni látom, főként tudományos és történelmi területeken (mely természetes velejárója a fejlődésnek), így helyesebbnek láttam feltételes módban megfogalmazni a mondatokat.
Földünkön a robbanások a levegőben, mint vezető közegben a látvány mellett hanghullámok képében is szétterjednek, hasonlóan a gyorsan vibráló tárgyakhoz, mint a gitárhúr, vagy a csengő.
A hangvilla segítségével lehet a legtisztább hangokat létrehozni, melyeket csupán két tulajdonság jellemez: a frekvencia és az amplitúdó – bármely hang azon két tulajdonsága, ami meghatározza, hogy az agy miként érzékeli az adott hangot. A hangvilla vibrálása által összenyomott és kitágított levegő hanghullámokat hoz létre.
Az általunk érzékelt hangmagasság a hullám frekvenciájától (a másodpercenkénti hullámciklusok számától) függ. A frekvencia mértékegysége a hertz (Hz). Egy hertz azt jelenti, hogy egy mp alatt egy ciklus zajlik le.
Egy hang amplitúdója, vagy erőssége annak függvénye, hogy mennyire képes a vibráció erőt kifejteni a levegőre. Tehát hogy mekkora a hangullámok magassága. Értékét decibelben (dB) adják meg. Amikor lehalkítjuk a zenét, tulajdonképpen a hangszóróból kilépő hanghullámok amplitúdóját csökkentjük.
A hangok érzékelése: hogyan halljuk a hanghullámokat?
A hallás sokban hasonlít a látáshoz: a hullámokat idegi impulzusokká kell átalakítani ahhoz, hogy az agyban létrejöhessen a hangérzet.
A hallórendszer olyan, mint egy “jeltovábbító csoport”. A hanghullámok először a külső fülbe lépnek be, majd a dobhártyán keresztül áttevődnek a hallócsontokra. Ezek a vibrációt a belső fülben lévő csigának, azon belül is a bazális membránnak továbbítják, aminek a szőrsejtjei végül idegi impulzusokká alakítják azokat, és az ingerületeket továbbítják az agy felé. Ez a lépéssorozat szükséges ahhoz, hogy a különböző vibrációk hangokként jelenjenek meg számunkra.
A hangmagasság észlelése
Értelemszerűen a magas frekvenciájú hangokat magasnak, a mély frekvenciájúakat pedig mélynek halljuk. A fényhez hasonlóan, a természetben előforduló hanghullámoknak csak egy részét vagyunk képesek érzékelni. Az emberi hallás tartománya megközelítőleg 20Hz-től 20.000Hz-ig terjed. Egyes állatok, például a kutyák képesek ezeknél magasabb, az elefántok pedig mélyebb hangokat is érzékelni.
A hallórendszerünk két auditoros folyamatt között osztja meg a hangmagasság megállapításának feladatát. Az 1000 és az 5000 Hz közötti hangok esetében ez különösen fontos, hisz ez az emberi beszéd hangtartományának felső része. Többek között az olyan magas hangmagasságú mássalhangzók megkülönböztetése szemponzjából fontos ez, mint a p, az s vagy a t. A hallójárat alakja pedig éppen az ebbe a beszédtatományba eső hangoknak a felerősítésére alkalmas.
A hangerősség észlelése
Amiképp a fény erőssége meghatározza mennyire érezékeljük világosnak a környezetünket, úgy határozza meg a hanghullámok amplitúdója a hangerőt. Minél intenzívebbek a hanghullámok, annál hangosabbnak tűnik a hang. Mivel a hanghullámokat meglehetősen nagy intenzitási tartományban tudjuk érzékelni, egy hang erejét többnyire egy arányszámban nem pedig abszolút értékként fejezzük ki, tehát decibelben (dB) adjuk meg.
A hangszín észlelése
A kutyaugatás, a vonatfütty, egy nagybőgő handja, egy kanál csendülése a csésze peremén – egymástól igencsak különböző hangok az eltérő hangmagasságuknak és hangerejüknek köszönhetően. A legtöbb természetes hang nem tiszta hang, hanem hangok keveréke. Egy hanghullám eme összetett jellemzőjét hívjuk hangszínnek.
Hallásromlás
Az öregedés a szervezetünk lassú elhasználódásának folyamata, melybe hallásunk romlása is beletartozik. Elsősorban a beszédértéshez feltétlenül szükséges magasabb frekvenciájú hangok érzékelése romlik.
Ám hallásromlás betegségek-, sőt a hangos zajoknak való hosszútávú kitétel következménye is lehet.
A frekvencia és az amplitúdó a hanghullám fizikai tulajdonságai, míg a hangmagasság és a hangerő csupán az agy pszichés észlelései, mondhatni az agy szüleményei. Ahogy a többi érzékszervünknél is, itt is a bejövő információt alakítja át, mondhatni „kódolja” számunkra érthető formában. Az előző bejegyzésben a látásról olvashattál, a következőben pedig a szaglást vesszük górcső alá.
Miért fontos ezzekkel foglalkozni a mentális egészségünk érdekében? Mert a pszichikai folyamataink megértéséhez szükséges ismerni a szervezetünk felépítését és a bennünk lezajló folyamatokat.
Az utóbbi években tapasztaltam mennyire fontos a hallás — pontosabban talán annak kiiktatása. Számomra a meditáció az egyik rekreációs tevékenység, amely segít a nemkívánatos személyiségjegyeim kezelésében és a pozitívak erősítésében. Ha próbáltad már, akkor tudod mennyire nehéz a körülötted lévő világ hangjait figyelmen kívül hagyni.
A csend elengedhetetlen nemcsak a feltöltődés során, de alapvetően az egészséges élethez, hisz folyamatosan hanghatások érnek minket a mindennapokban. A többi érzékszervünkön beérkező információk mellett rendkívüli módon fárasztják az elmét, hisz ezen adatok mindegyikét fel kell dolgoznia agyunknak, még azokét is, amelyekről tudomásunk sincs.
Arról nem is beszélve, hogy a hallott szavak, mondatok jelentése és modora, vagy a kellenetlen zajok milyen hatással vannak a lelki állapotunkra.
Ezért fontos a csend megléte napi szinten akár csak egy délutáni alvásról, akár egy kellemes, csendes környezetben megtett sétáról legyen szó.
Jelent fejezetben azonban a hallás működéséről lesz szó, melynek megértése apró puzzle-darabokként – a korábbiakban és az elkövetkezőkben olvasható bejegyzésekkel együtt – segít felépíteni a szervezetünk és az elménk működésének megértését a mentális egészségünkért.
Az előző bejegyzésben rávilágítottunk mennyire fontos, talán a legfontosabb érzékszervünk a látás, ám hozzá megközelítőlegesen fontos a hallás is, hisz sokmindent előbb hallunk, mint látunk. A mögöttünk haladókat, a felénk tartó, de még nem látható dolgokat, sőt a zene kizárólag a hallásunk által jut el hozzánk.
A hanghullámok keletkezése
A sci-fi filmekből ismert űrbéli jelenetek csak a képernyőn járnak hanghatásokkal, hisz (a tudomány mai állása szerint) a világűr a nevéhez méltóan egy légüres tér, tehát nincs olyan közege, ami vezetni tudná a hangokat. A világmindenség kialakulásnak tulajdonított legelső robbanás, melyet ironikus módon “Nagy Bumm”-nak neveztek el, szintén teljesen hangtalanul történhetett.
A feltételes mód nem a szkepticizmusomat tükrözi, egész egyszerűen az iskolás éveim óta tanultakat folyamatosan megcáfolni látom, főként tudományos és történelmi területeken (mely természetes velejárója a fejlődésnek), így helyesebbnek láttam feltételes módban megfogalmazni a mondatokat.
Földünkön a robbanások a levegőben, mint vezető közegben a látvány mellett hanghullámok képében is szétterjednek, hasonlóan a gyorsan vibráló tárgyakhoz, mint a gitárhúr, vagy a csengő.
A hangvilla segítségével lehet a legtisztább hangokat létrehozni, melyeket csupán két tulajdonság jellemez: a frekvencia és az amplitúdó – bármely hang azon két tulajdonsága, ami meghatározza, hogy az agy miként érzékeli az adott hangot. A hangvilla vibrálása által összenyomott és kitágított levegő hanghullámokat hoz létre.
Az általunk érzékelt hangmagasság a hullám frekvenciájától (a másodpercenkénti hullámciklusok számától) függ. A frekvencia mértékegysége a hertz (Hz). Egy hertz azt jelenti, hogy egy mp alatt egy ciklus zajlik le.
Egy hang amplitúdója, vagy erőssége annak függvénye, hogy mennyire képes a vibráció erőt kifejteni a levegőre. Tehát hogy mekkora a hangullámok magassága. Értékét decibelben (dB) adják meg. Amikor lehalkítjuk a zenét, tulajdonképpen a hangszóróból kilépő hanghullámok amplitúdóját csökkentjük.
A hangok érzékelése: hogyan halljuk a hanghullámokat?
A hallás sokban hasonlít a látáshoz: a hullámokat idegi impulzusokká kell átalakítani ahhoz, hogy az agyban létrejöhessen a hangérzet.
A hallórendszer olyan, mint egy “jeltovábbító csoport”. A hanghullámok először a külső fülbe lépnek be, majd a dobhártyán keresztül áttevődnek a hallócsontokra. Ezek a vibrációt a belső fülben lévő csigának, azon belül is a bazális membránnak továbbítják, aminek a szőrsejtjei végül idegi impulzusokká alakítják azokat, és az ingerületeket továbbítják az agy felé. Ez a lépéssorozat szükséges ahhoz, hogy a különböző vibrációk hangokként jelenjenek meg számunkra.
A hangmagasság észlelése
Értelemszerűen a magas frekvenciájú hangokat magasnak, a mély frekvenciájúakat pedig mélynek halljuk. A fényhez hasonlóan, a természetben előforduló hanghullámoknak csak egy részét vagyunk képesek érzékelni. Az emberi hallás tartománya megközelítőleg 20Hz-től 20.000Hz-ig terjed. Egyes állatok, például a kutyák képesek ezeknél magasabb, az elefántok pedig mélyebb hangokat is érzékelni.
A hallórendszerünk két auditoros folyamatt között osztja meg a hangmagasság megállapításának feladatát. Az 1000 és az 5000 Hz közötti hangok esetében ez különösen fontos, hisz ez az emberi beszéd hangtartományának felső része. Többek között az olyan magas hangmagasságú mássalhangzók megkülönböztetése szemponzjából fontos ez, mint a p, az s vagy a t. A hallójárat alakja pedig éppen az ebbe a beszédtatományba eső hangoknak a felerősítésére alkalmas.
A hangerősség észlelése
Amiképp a fény erőssége meghatározza mennyire érezékeljük világosnak a környezetünket, úgy határozza meg a hanghullámok amplitúdója a hangerőt. Minél intenzívebbek a hanghullámok, annál hangosabbnak tűnik a hang. Mivel a hanghullámokat meglehetősen nagy intenzitási tartományban tudjuk érzékelni, egy hang erejét többnyire egy arányszámban nem pedig abszolút értékként fejezzük ki, tehát decibelben (dB) adjuk meg.
A hangszín észlelése
A kutyaugatás, a vonatfütty, egy nagybőgő handja, egy kanál csendülése a csésze peremén – egymástól igencsak különböző hangok az eltérő hangmagasságuknak és hangerejüknek köszönhetően. A legtöbb természetes hang nem tiszta hang, hanem hangok keveréke. Egy hanghullám eme összetett jellemzőjét hívjuk hangszínnek.
Hallásromlás
Az öregedés a szervezetünk lassú elhasználódásának folyamata, melybe hallásunk romlása is beletartozik. Elsősorban a beszédértéshez feltétlenül szükséges magasabb frekvenciájú hangok érzékelése romlik.
Ám hallásromlás betegségek-, sőt a hangos zajoknak való hosszútávú kitétel következménye is lehet.
A frekvencia és az amplitúdó a hanghullám fizikai tulajdonságai, míg a hangmagasság és a hangerő csupán az agy pszichés észlelései, mondhatni az agy szüleményei. Ahogy a többi érzékszervünknél is, itt is a bejövő információt alakítja át, mondhatni „kódolja” számunkra érthető formában. Az előző bejegyzésben a látásról olvashattál, a következőben pedig a szaglást vesszük górcső alá.
Miért fontos ezzekkel foglalkozni a mentális egészségünk érdekében? Mert a pszichikai folyamataink megértéséhez szükséges ismerni a szervezetünk felépítését és a bennünk lezajló folyamatokat.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Philip Zimbardo – Pszichológia Mindenkinek 1. kötet
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz