Az alábbiakban folyamatosan bővülő, olyan szavak gyűjteményét találod, melyek használatát érdemes lehet beépíteni a szókincsedbe.

Szépirodalom és egyéb emelkedettebb stílusban íródott szöveges tartalmak olvasása szintén növeli a szókészletet.

• aberráció: eltérést jelent a normálistól vagy a szabályostól. Általában tudományos területeken használatos kifejezés.
• abszolvál: teljesít, elvégez, sikeresen befejez (leggyakrabban tanulmányokra vonatkozva).
• adekvát:
  – egyenlő értékű;
  – a lényeget pontosan tükröző;
  – megfelelő;
  
• adaptív: alkalmazkodó;
• affinitás:
  – egymáshoz vonzódás személyek, élőlények között;
  – többé-kevésbé fennálló hasonlóság élőlények, tárgyak, dolgok, jelenségek között;
• aforizma: életbölcsességet, erkölcsi igazságot, elmés gondolatot megfogalmazó mondás. Jellemzően tömör és szellemes;
• agnoszticizmus: az a filozófiai irányzat, mely azt hirdeti, hogy az istenek létezését nem lehet bizonyítani;
• akkreditál:
  – meghatalmaz, képviselettel megbíz valakit;
  – egy intézményt alkalmassá nyilvánít meghatározott feladat ellátására;
  – hitelez, hitelfelvételre felhatalmaz;
• akronímia: mozaikszó-alkotás
• allegória: hosszabb gondolatsoron keresztül, részletesen taglalt metafora, megszemélyesítés;
• allotrópia:
  – sokoldalúság;
  – több módosulatban előforduló elem;
• allűr: társas viselkedés, modor, tartás, fellépés;
• altruizmus: önzetlenség;
  mások jólétének elősegítése saját érdekei figyelmen kívül hagyásával;
  egyszerű segítségnyújtástól a túlzott önfeláldozásig is terjedhet;
• ambivalens: kétértelmű, kétféleképpen értelmezhető;
• anakronizmus: időbeli tévedés. Egy olyan hiba vagy stíluseszköz, amikor valami nem a saját korában jelenik meg;
• analóg: hasonló, megegyező, bizonyos szempontból megfelelő;
• anomália: rendellenesség, szabálytalanság;

• antológia: olyan gyűjtemény, amely válogatott műveket tartalmaz több szerzőtől vagy egy szerző különböző időszakából;

• antonímia: ellentétes értelem;
• apátia: közöny, érdektelenség;
• archaikus: ősrégi, ókori, elavult;
• ars poetica: 
  – költészettan; a költészet művészete vagy a költészet szabályai;
  – egy olyan irodalmi mű (általában vers), amelyben a szerző kifejti a költészetről, az irodalomról, illetve a saját költői hitvallásáról alkotott nézeteit;
• aspiráció: társadalmi/pszichológiai jelentése: magasabb célokra való törekvés, ambíció, vagy egy vágyott pozíció elérésére irányuló szándék;
• asszertív: együttérzően önérvényesítő;
  öntudatos, határozott, ugyanakkor másokra tekintettel van;
  arany középút a behódoló és a fenyegető között;
  tanulható kommunikációs készség, mely elengedhetetlen az üzleti életben!
• atipikus: nem jellemző, nem szokványos, eltér a megszokottól vagy az átlagtól;
• autentikus: hiteles, valódi;
• autonómia: önállóság, függetlenség;
• avanzsál: a rang vagy pozíció emelkedését jelenti, gyakran hivatalos előléptetés kapcsán;
• axióma: alaptétel, alapigazság, aminek hitelességét senki nem vonja kétségbe;
• bibliofil: könyvbarát, könyvgyűjtő;
• biodiverzitás: faji sokszínűség, biológiai sokféleség;
• cerebrális: agyhoz tartozó, aggyal kapcsolatos. A latin cerebrum (= nagyagy) szóból származik.
• citadella: megerősített vár, erődítmény vagy erődített városrész; rendszerint magaslatra, stratégiai pontra építették, hogy védelmet biztosítson a városnak vagy a katonai helyőrségnek.
• cizellált: aprólékosan megmunkált, részletgazdag;
• decens: igényes, tiszteletteljes, kulturált módon megfelelő;
• dedukció: általános szabályokból, elvekből vagy törvényekből logikai úton következtetünk egyedi esetekre;
  Ez a gondolkodásmód a logika egyik alapvető eszköze.
• dekadencia: hanyatlás, visszaesés;
• deklaratív: kijelentő, kinyilatkoztató; ellentmondást nem tűrő;
• destruktív
  – romboló, bomlasztó, züllesztő
  – rossz szándékú, kártékony személy, viselkedés;
• diszciplína:
  – fegyelem, fegyelmezettség
  – tudományág, tudományszak;
• diverzifikáció: valamit többféle irányba, formába, területre osztunk szét, hogy csökkentsük a kockázatot vagy növeljük a stabilitást.
  – pénzügyi értelemben: kockázatmegosztás
  – üzleti értelemben: új termékekkel, piacokkal vagy szolgáltatásokkal bővíti tevékenységét.
• dogma: olyan alaptétel vagy hittétel, amit megkérdőjelezhetetlen igazságként fogadnak el egy vallásban, ideológiában vagy rendszerben – anélkül, hogy bizonyítani kellene;
• doktrína
  – tudományos, vagy filozófiai tanok, elgondolások rendszere;
  – politikai irányelv;
• egzisztencia:
  -létezés, fennállás; valaminek a tényleges megléte – általános, filozófiai értelemben
  – megélhetés, életkörülmények; az a mód, ahogyan valaki fenntartja magát, ahogyan él – hétköznapi értelemben-
• eklektikus
  – különféle elemekből összeválogatott;
  – ingadozó szemléletű;
• emancipáció
  általunk leggyakrabban használt formája: férfi és nő közti egyenjogúság;
  a korábban alárendelt, elnyomott helyzetben lévők azonos szintre való emelése;
• empirikus: tapasztalati;
• enervált: fásult, kimerült, kiélt;
• entrópia: rendezetlenségi mérték; egy rendszer rendezetlenségi fokát jellemző mennyiség;
• esszencia: valaminek a lényege; kivonat, sűrítmény;
• eufemizmus: durvább szavak helyettesítése kevésbé bántó szavakkal;
• excentrikus: 
  – olyan személy, akinek gondolkodása, magatartása a szokásostól kirívóan eltér;
  – (mértan) nem közös középpontú, egymással valamilyen kapcsolatban álló kör;
  – az akrobatikában különleges módon, vagy humoros formában bemutatott artistamutatvány;
• fluktuáció: változás, ingadozás, hullámzás;
  Valamilyen érték, állapot, vagy jelenség rendszeres vagy rendszertelen változása
• frivol:
  – könnyűvérű, szeméremsértő;
  – tiszteletlen;
  – aljas;
• hedonista: élvhajhász;
  olyan ember, aki azt vallja, hogy az emberi lélet célja az érzéki örömök, gyönyörök átélésére való törekvés;
• hipotetikus: állítólagos, feltételezett;
• holisztikus:
  – a teljességre, egészre törekvő;
  – az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, fizikai és szociális állapotát is;
• idealista:
  – az erkölcsi eszményekhez ragaszkodó;
  – gyakorlatiatlan;
  – az érdekek befolyásoló hatását el nem ismerő;
• idilli: egy olyan jelző, amit akkor használunk, ha valami szinte mesébe illően tökéletesnek, nyugodtnak és bájosnak tűnik.
• illusztris: neves, híres; kiváló, nagy tekintélyű .Olyan személyre vagy dologra használjuk, aki/amely kiemelkedő érdemekkel, hírnévvel vagy tisztelettel bír.
• implicit: rejtett, közvetett;
• impozáns: tekintélyes, tiszteletet parancsoló, hatásos, lenyűgöző, bámulatos, fényűző;
• impresszió:
  – általános értelemben: olyan élmény vagy érzés, amely egy személyre hatást gyakorol;
  – nyomtatásban / technikai értelemben: a papírra tett lenyomatot, a nyomatot jelenti;
  – művészeti kontextusban: főleg a festészetben, pl. az impresszionizmusban, a művész érzéseinek vagy pillanatnyi látványának  közvetlen, szubjektív ábrázolását jelenti.
• impulzív: első benyomás hatására cselekvő;
• indifferens: lényegtelen, közömbös, elfogulatlan, semleges;
• indiszponált: lehangolt; pillanatnyilag nincs birtokában képességeinek;
• infláció: elértéktelenedés, pénzromlás, a pénz értékének romlása;
• inkoherens: összefüggéstelen;
• integritás:
  – egy személy tisztessége, erkölcsi-etikai tisztasága;
  – a teljesség állapota, hiánytalanság;
• interferencia:
  – zavarás;
  – kölcsönös hatás;
  – egymásra hatás;
• interpretál: értelmez, magyaráz, előad;
• joviális:
  – barátságos;
  – derűs, jókedvű, kedélyes, nyájas, vidám;
• kakofónia: hangzavar, rossz hangzás
• koherens: összefüggő, összetartozó, egységes;
• kognitív:  megismerő, megismerésre vonatkozó, a gondolkodáson alapuló;
  a kognitív funkciókkal érzékeljük, felfogjuk és felhasználjuk a megszerzett tudásunkat; ezek teszik lehetővé az értelmi működést;
• konformista: alkalmazkodó, megalkuvó;
• kompetens: olyan személy, aki hozzáértő, szakértő, és alkalmas valamely feladat, munka vagy döntés elvégzésére;
• konjunktúra:  gazdasági fellendülés; körülmények kedvező találkozása;
• konspiráció: titkos, titokban tartott, összeesküvésre utaló vagy ahhoz kapcsolódó;
  Olyan tevékenységre, viselkedésre vagy személyre utal, aki/ami rejtetten, titokban működik, gyakran a hatóságok vagy a nyilvánosság elől elrejtve.
• konszolidáció: lényege a megszilárdítás és a bizonytalan állapotok rendezése, a zűrzavar helyett egységes, stabil egyensúly megteremtése
• konvenció:
  – egyezmény, szerződés (nemzetközi);
  – megállapodás, szabály;
• konvencionális: megszokott, hagyományos, közkeletű;
• konvergencia: összetartás; különböző embercsoportok életszínvonalának egymáshoz történő felzárkóztatása;
• konverzió: megfordítás, felcserélés, átalakítás;
• konzisztens: összhangban lévő, ellentmondásmentes, következetes. Logikailag egységes marad minden elemében.
• korreláció: kölcsönös viszony, egymástól való függés;
• kuriózum: érdekesség, ritkaság, különlegesség;
• lakonikus: tömör, rövid, velős;
• machiavellista:
  – célratörő;
  – manipulatív;
  – erkölcs nélküli vagy erkölcsön túli módon próbál hatalmat szerezni vagy megtartani;
  Niccolò Machiavelli (1469–1527) olasz politikai gondolkodó nevéből származik.
  Egy személyiségvonás, amely az ún. Sötét Triád része (a másik kettő a nárcizmus és a pszichopátia).
• matriarchális: anyajogú (társadalmi berendezkedés);
  világszerte patriarchális társadalmak működnek, de megtalálható néhány ősi törzs, ahol a női vezetési rendszert alkalmazzák;
• mecénás: valamely művészet anyagi támogatója;
• mementó: emlékeztető / figyelmeztető valamire
• meritokrácia: olyan társadalom, melyben az egyén pozíciója a teljesítményétől függ;
• miliő: a környezet, a társadalmi közeg és a hangulat összessége, ami befolyásolja az emberek viselkedését és érzéseit.
• nepotimus: amikor valaki a rokonait, családtagjait vagy közeli ismerőseit  részesíti előnyben egy szervezetben vagy intézményben – például munkahelyen, politikában, egyházban – szakmai alkalmasság vagy érdemek helyett.
• nexus: összefüggés, kapcsolat, kötelék, összeköttetés, viszony;
• nihilista: az a személy, aki sem a társadalmi értékekben, sem a törvényekben, sem a lét értelmében nem hisz;
• noétika: ismeretelmélet;
• omnipotens: latin szó, jelentése: „mindenható”, „mindent képes megtenni”. Leggyakrabban vallási szövegekben fordul elő, például: Deus omnipotens → „Mindenható Isten”.
• operatív: 
  – cselekvésre vagy működésre vonatkozó – valami, ami ténylegesen működik vagy működtethető.
  – gyakorlati, azonnali intézkedést igénylő – olyan feladat vagy tevékenység, ami közvetlenül végrehajtható, nem elméleti.
  – biztonsági vagy rendvédelmi értelemben – titkos, felderítő vagy közvetlen akcióhoz kapcsolódó.
• oszcillál: rezeg, rezgőmozgást végez, periódusosan változik; ingadozik, ide-oda mozog;
• oximoron: a látszólag egymást kizáró ellentétek humoros célú összekapcsolása, pl: keserédes, beszédes hallgatás;
• önreflexió: önvizsgálat; az önreflexió során az ember semlegesen, kívülről vizsgálja önmagát;
• palindroma: olyan szó, mondat, szám vagy karakterlánc, amely ugyanaz elölről és hátulról olvasva;
• parolázik: kezet fog;
• persona non grata: nemkívánatos személy;
  eredetileg olyan diplomatára mondták, akit a fogadó állam nem tartott megfelelőnek;
  mára már kiszélesedett a kifejezés használata egyéb közösségi körökben is;
• pikantéria: érdekesség, szokatlanság;
• polihisztor: minden tudományban jártas személy;
• prediktív:
  – előrejelző;
  – következtető;
• prognosztikus: tudományos alapon előre megjósolt;
• prominens: kiváló, kimagasló;
• prosperál:
  fejlődik, gyarapszik, virágzik;
  Ez a szó általában gazdasági vagy társadalmi helyzetre utal, de használható személyekre, vállalkozásokra, országokra is.
• purista: olyan személy, aki ragaszkodik a hagyományos, „tiszta” formákhoz valamely területen. Általában elutasítja az újításokat, idegen hatásokat vagy keveredéseket;
• radikális:
  – alapvető, gyökeres. Olyan változás vagy megközelítés, ami mélyreható, nem felszínes, hanem az alapokat érinti.
  – szélsőséges nézeteket valló. Politikai vagy társadalmi értelemben a szokásostól erősen eltérő, gyakran szélsőséges nézeteket jelent.
  – felesleges – köznyelvben/nyelvészetben: olyan információ, amelyet már tudunk, így nem ad új értéket;
  – ismétlődő – műszaki/informatikai értelemben: tartalék vagy ismétlődő elemek megléte a rendszerben a megbízhatóság növelése érdekében.
• rekurzív: valami önmagára hivatkozik vagy ismétlődve, önmagát felhasználva ismétli a folyamatát. A kifejezés főleg informatikában, matematikában, de nyelvészetben is előfordul.
• renitens: engedetlen, ellenszegülő, makacs, a szabályokat vagy parancsokat nem követő;
• retrospektív:
  – Általánosan: amikor valaki visszatekint a múlt eseményeire, és azokat elemzi vagy értékeli.
  – Művészetben: „retrospektív kiállítás” = egy művész teljes (vagy nagy részét átfogó) életművét bemutató kiállítás.
  – Projektmenedzsmentben: „retrospektív meeting” = a csapat visszatekint az előző munkaszakaszra, hogy tanulságokat vonjon le, és javítson a folyamatokon.
• status quo: latin kifejezés, amelynek jelentése: „a fennálló állapot” vagy „jelenlegi helyzet”. Általában arra utal, hogy valami úgy maradjon, ahogy most van, vagy hogy egy adott helyzetben nem történik változás.
• szemantika: jelentéstan; a nyelvészet azon részterülete, mely a nyelvi formák jelentéseivel foglalkozik;
• szinergia: olyan együttműködés vagy kölcsönhatás, amikor két vagy több tényező vagy erő együttes hatása nagyobb, jobb vagy hatékonyabb, mint az egyes részek külön-külön vett hatásainak összege;
• szinkronicitás: Carl Gustav Jung fogalma. Olyan jelenséget jelent, amikor két (vagy több) esemény egy időben történik, és közöttük nincs közvetlen ok-okozati kapcsolat, mégis az ember számára jelentésbeli összefüggés érzékelhető.
• szofisztikált: kifinomult, választékos, igényes, elegáns, művelt, esztétikus, professzionális.
  Korábban pejoratív értelemben is használták: mesterkélt, túlbonyolított, álbölcselkedő, feleslegesen okoskodó;
• sztoikus:
  – a megpróbáltatásokban erős,
  – nyugodt, zavartalan,
  – szigorú erkölcsű;
• szubvenció: segély, támogatás;
• szuverén: független, nem korlátozott, szabad, önálló;
• szüfrazsett: a nők politikai egyenjogúságáért kiálló és küzdő nő;
• tabula rasa: tiszta tábla (latin);
  a tiszta lappal történő indulás, azaz új kezdet kifejezésére használatos;
• tipográfia: Az írott szöveg megjelenésének művészete és technikája. Milyen betűtípust, betűméretet, sortávolságot, tördelést, kiemelést és elrendezést használunk.
• transzcendens: az anyagi világtól különálló, a tudományos megismerésen túli, természetfeletti, érzékekkel nem tapasztalható;
• triviális:
  – magától értetődő, egyértelmű, közismert, lényegtelen;
  – közönséges, otromba, elcsépelt;