Ölelés és puszi
Korábbi munkáim során számtalanszor történt meg velem, hogy megismerkedéskor egyszerűen átölelt az illető hölgy, mondván “I’m a hugger” – azaz “Ölelkezős vagyok”. Szerencsére csak hölgyek részéről történt ilyesmi, férfiak azért nem lépték át ezt a határt már elsőre. Viszont a 2-3 arcra adott puszi már férfiak részéről is jellemző volt.
Ezekből talán kiderült, hogy a vendéglátásban töltöttem csekély alkalmazotti létem jelentős részét. Különféle országokban, eltérő pozíciókat betöltvén, de mindegyikben közös volt, hogy a világ minden tájáról érkeztek vendégek, és az ottartózkodásuk minőségéért voltam felelős. Sokszor az összekötő kapocs voltam az emberek és az intézmények között az adott hotelben, vagy chalet-ben.
Úgy vélem ennek köszönhetően engedték meg maguknak a vendégek a közvetlen bemutatkozási formát, és szeretem azt hinni, hogy a kisugárzásom is szerepet játszott benne, hisz alapvetően jókedélyű, emberközpontú és nyitott vagyok.
Azért írtam le ezen élményeimet, mert attól függetlenül, hogy számomra ezek szimpatikus viselkedési formák és kétségtelenül megkönnyítették a velük történő együttműködéseimet, vannak olyanok, akiket kifejezetten kellemetlenül érint az intimzónájukba való belépés egy bizonyos ismerettségi szint megléte előtt – sőt egyeseket még utána is.
Ez jelentős mértékben attól függ, hogy az adott országban, ahol felnőttek mik a szokások. Minél északabbra haladunk, annál távolságtartóbbak, és az egyenlítőhöz közeledve találhatóak a legközvetlenebb nemzetek. Természetesen ez alapján nem szabad általánosítani, sokminden mástól is függ: személyiség, családi szokások, az esetleges korábbi, emberek által okozott traumák és még sorolhatnám.
Arról nem is beszélve, hogy az üzleti életben – bármennyire legyünk mi magunk közvetlenek – az alapvető bemutatkozási formát szükséges alkalmaznunk. Ez pedig nem más, mint egy egyszerű, határozott (mosollyal kísért) kézfogás, melyről egy korábbi bejegyzésben már írtam.
Úgy vélem az üzlet komolysága veszhet el az által, ha túlságosan közvetlenül indítunk egy ismerettséget, vagy esetleges együttműködést. És azt se tévesszük szem elől, hogy ha egy olyan illetővel találkozunk – akár megbeszélt időpont alapján, akár véletlenszerűen egy rendezvény alkalmával – aki a közösségi felületein kifejezetten lazán és nyitottan viselkedik, még nem jelenti azt hogy ezt is várja el egy személyes találkozás alkalmával.
Azt tanácsolnám, hogy mindenkivel nyissunk semleges, udvarias, tiszteletet sugalló viselkedési formákkal, és a másik féltől függ, hogy megtöri-e a jeget rögtön az elején, vagy esetleg néhány alkalomra van ehhez szüksége. Ha még a későbbiekben is merev marad, talán nem az a fél, akivel a jövőben sikeresen működhetnénk együtt – akár ügyfélként, akár partnerként, akár szolgáltatóként kívántunk volna vele kooperálni.
Az „ölelkezős” személy
Általában segítő szakmát és vállalkozást választanak, empatikus személyek lévén a fizikai kontaktussal fejezik ki szimpátiájukat és szeretetüket. A bemutatkozáskor történő öleléssel (akár tudatában vannak ennek, akár nem) azt is felmérik, hogy a másik személy hasonlóan közvetlen-e, hisz velük tudnak a legkönnyebben és legtartósabban (üzleti vagy személyes) kapcsolatot teremteni.
Amennyiben Te is közéjük tartozol, elsősorban azt kell elfogadnod, hogy attól, hogy más nem olyan közvetlen, még nem jelenti azt, hogy negatív személy. Egyszerűen csak eltérő „szabályok” érvényesek a „működésére”. Lehet, hogy csak időre van szüksége a megnyíláshoz. Ráerőltetni a fizikai közelségedet ugyanolyan kellemetlen lehet egyesek számára, mint ha bántanád őket. Talán úgy véled a közvetlenségeddel megtöröd a jeget és pozitív hangulatot teremtesz, de nagyon sok esetben ez épp ellenkezőleg fog hatni. Nyilván nem fog az illető megbántani azzal, hogy megjegyezze neked, hogy ez számára kellemetlen, de az is előfordul, hogy igen. Próbáld meg hanyagolni a fizikai kontaktusokat és hagyd, hogy a személyiséged és a pozitív kisugárzásod végezze el a munkát. A megfelelő személy ezekre is a várt módon fog reagálni és közeledni fog a saját tempójában.
Ha kifejezetten zárkózott típus vagy és egy ilyen közvetlen személlyel kerülsz ismetettségbe, próbáld meg megérteni, hogy ő nem rádtelepedni szeretne, egyszerűen csak ilyen a szeretet nyelve. Ő egyébként is mindenkit szeret és mindenkihez hasonlóan áll hozzá. Ne feledd, minden fejben dől el: ha negatívan érint egy ölelés, fejben át tudod azt alakítani pozitív élménnyé. Ha viszont súlyos trauma hatására váltál zárkózottá, mindenképp pszichiáter segítségét ajánlom a fennálló állapot kezelésére.
Kézcsók
A kézcsók ma már elavult üdvözlési formának számít, a hétköznapi életből teljes mértékben eltűnt, ám egy olyan gesztusról van szó, mely egy nő számára megtisztelő, bármilyen évszázadban is élünk. A férfi azt jelzi ezzel, hogy tisztel és elismer téged. Ha feszélyezve érzed magad általa, akkor az önbecsüléseden kell dolgoznod, ha pedig divatjamúltnak tartod a férfit, aki kezet szeretne csókolni, akkor az arroganciádon van mit alakítanod. A többi nőtársam nevében nem nyilatkozhatok, de személy szerint kifejezetten hízelgőnek tartom, ám kizárólag az aktuális, vagy a jövőbeni partnertől. Idegen férfiaktól, sőt ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól is kellemetlennek hat manapság.
Az udvarlás aranykorából – amikor a hölgyek még nem engedték közel magukhoz kérőiket – ered a csuklóra fújt, vagy csepegtetett parfüm, illóolaj szokása is, hisz kézcsók közben a kiszemelt férfi intenzíven érezheti a kellemes illatot.
Kinek jár a kézcsók?
Kinek a részéről jár a kézcsók?
Milyen körülmények között lehet, kell, vagy tilos kézcsókot adni?
A választ arra vonatkozóan, hogy mely esetekben kell megcsókolni egy hölgy kezét, egyetlen társadalmi kódex sem tatalmazza. Egyet azonban biztosan tudunk: a kézcsókot minden esetben a férfinak kell kezdeményeznie.
Országok, sőt vidékek szerint más és más szokások terjedtek el. Bizonyos korokban a gyermek a szüleinek, unoka a nagyszülőknek csókolt kezet. Volt olyan időszak, amikor a higiénia érdekében hadjáratot indítottak a kézcsók ellen. Bizonyos körökből száműzték ezt az üdvözlési formát, némely társadalmi rétegben nem is ismerték az emberek maguk között. A vallási szertartások során történő kézcsók az egyházi méltóságok felé kimutatott tisztelet jele.
A középosztály és a felsőbb társadalmi réteg körében a következő alkalmakkor van helye:
- bemutatkozásnál,
- üdvözlésnél,
- elköszönésnél,
- ha szerencsét kívánnak,
- köszönetnyilvánításkor,
- tánc után,
- ajándék átvétele után.
A kézcsók menete
A tiszteletadás nem tarthat továb egy-két pillanatnál.
A nő részéről:
Egészen lazán kell a kezet megemelni, illetve hagyni, hogy a férfi a szájához vonja. Egy teljesen könnyed, feszélyezettség nélküli mozdulatnak kell lennie. A kart, kezet megfeszíteni, vagy a férfi kezét megszorítani nem illik. A kesztyűt viselő nőnek nem kell levenni a kesztyűjét, ebben az esetben a kézcsók jelképes, a férfi ajak nem érinti a szövetet.
A férfi részéről:
Kissé előrehajolva, lehajtott fejjel a gyöngéden megfogott női kéz egyik ujját, a köröm alatt, zárt ajakkal megérinti. Nem szabad a hölgy kinyújtott kezét magához rántania, megszorítania, vagy a kézcsók előtt, kéztartás közben élesen a nő szemébe néznie. A nyitott szájjal történő kézcsók tapintatlan és visszataszító. Egy párjának kezet csókoló férfi esetében természetesen más a helyzet. A kesztyűt viselő hölgynek is lehet kezet csókolni, ebben az esetben a férfi ajak nem érinti a szövetet. A kesztyűt lefejteni a kézről kifejezetten tilos!
Kézcsók után a kéz megszorítását kerülnie kell a férfinak és a nőnek egyaránt.
Minden nőnek szuverén joga a férfi kézcsókját visszautasítani, illetőleg elhárítani. Ebben az esetben más férfinak sem engedheti meg abban a társaságban. A kézcsók megtagadását azonban még a kéz megemelése előtt kell megtenni. A már kézcsókra nyújtott kéz visszahúzása határozottan sértő a férfira nézve. Személyes véleményem szerint nincs is szükség efféle magatartásra egy hölgy részéről. Egyszerűen csak nem nyújtja a kezét az unszimpatikus férfi felé, sőt a szemkontaktus kerülése is elegendő üzenet lehet, így az illető meg sem kísérli a kézcsókot.
Ennek ellentéte, amikor a hölgy valósággal kikényszeríti a kézcsókot. Szintén nem megfelelő viselkedésmód, és arroganciára, túlzott nárcisztikus vonásokra enged következtetni az adott hölgyről. A romantikus regényekben olvasható “csókra nyújtotta kezét” kifejezés a hölgy épp aktuális udvarlója felé mutatott gesztust takarja, de ne felejtsük el, hogy más időkben játszódnak, a jelenlegitől eltérő szociális viselkedésminták voltak jellemzőek ezen időszakokra. E csókra nyújtott kéz semmiképp sem egy idegen férfi felé történt.
A társaságba lépő férfi elsőként a háziasszony kezét csókolja meg. Azután kor, rang , vagy az illetők közelsége szerint a többiekét. Kifejezett sértésnek számít csak egy hölgynek kézcsókot adni. Ha egy férfi úgy gondolja a jelenlévők közül bizonyos hölgyeknek nem csókolhat, vagy nem szeretne kezet csókolni, akkor senkinek se tegye. A kézcsók a nők felé való tiszteletadás jelképeként alakult ki, megalázni pedig senkit sem szeretne az illető úr. Az esetleges személyes ellenérzéseket négyszemközt kell rendezni, szükségtelen mások előtt kinyilvánítani, műveletlenségre utal mindkét fél részéről.
Ha érintőlegesen (utcán, nagyobb rendezvényeken) találkozik egy férfi egy ismerős hölggyel, aki másik hölgy, vagy hölgyek társaságában van, a fentebb említett szabály áll fenn.
Az életkor egyik fél részéről sem számít kizáró oknak. Tehát egy idősebb úr is adhat kézcsókot egy fiatalabb hölgynek, ahogy egy fiatalabb úr is egy idősebb hölgynek – amennyiben a korábban említett feltételek érvényesülnek.
Csók
A csók, melyet mai formájában elsősorban a vonzalom kifejező eszközeként ismerünk, változatos múltra tekint vissza.
A csókot olyan szent dolognak tekintették, hogy a férj nem csókolhatta meg feleségét gyermekei jelenlétében.
A római ifjú csókkal kötelezte el magát a házasságkötésre, és biztosította választottját, hogy vagyonának felét örökli, ha véletlenül házasságkötés előtt halna meg.
Az ókor asszonyainak hagymát kellett enniük férjeik utasítására a ház elhagyásakor, hogy ily módon riasszák el udvarlóikat.
A csók szentségét bizonyos formában átvette a középkor is. A nép megcsókolta a fejedelem lábát, vagy a földet, ahová lépett.
A pápa nagylábujján vagy pedig a papucsán lévő keresztnek a megcsókolása a hívők engedelmességének és hódolatának a jele volt.
Személyes véleményem szerint egy üdvözléskor, vagy távozáskor szájra adott csók (avagy szájrapuszi) még elfogadható, de a csókolózás kizárólag a párra és főként zárt ajtók mögé tartozik! Ha jól tudom a ’60-as években elterjedt „szabad szerelem” hullám indította el a nyilvános csókolózást, mely úgy vélem egyfajta lázadás volt a korábbi eszmék és a szexualitás megtagadása felé. Észre kell vennünk, hogy azóta több, mint 60 év telt el, és a dacoskodás meghozta gyümölcsét, tehát nincs szükség további lázadásra. A szabad szerelem szó szerint elérte a célját, hisz az LGBTQ közösség, a nem binárisak és a transzneműek befogadása is megtörtént vagy épp történik itt a XXI. század elején. (Elnézést kérek, ha nem megfelelő kifejezéseket használtam, bízom abban, hogy szavaimmal senkit sem sértettem meg.)
Tehát a nyilvános csókolózás teljes mértékben szükségtelen. A közösségi felületeken és publikus helyszíneken is találkozunk a szerelmüket ily módon közzétevő párokkal. A boldogságukat ennyire nyilvánvalóan bizonyítani próbáló személyek valójában nem azok. Ennek az alacsony önbecsüléshez van köze: minél többet mutatnak, annál kevesebbnek érzik magukat valójában. És ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy ezeken a felületeken az érzelmeket kiváltó tartalmak teljesítenek a legjobban, így ők ezen egyszerű tényező által szeretnének minél nagyobb közönséghez eljutni, hisz a nagyobb követőbázis némi ragtapaszként szolgál a sérült, vagy hiányos önbecsülésre. Ezért is kell feltételekkel kezelnünk a közösségi oldalakon bemutatott felhőtlen életeket, és hatalmas reakció- és követőszámokat.
Egy ízléses, szexualitástól mentes fénykép is ugyanúgy sugallja a pár boldogságát, ha mindenképp az a célunk, hogy ez legyen leolvasható a képről.
A megbotránkoztatás vágya pedig egy másik történet, mert sokszor ez bújik meg az efféle viselkedés mögött, mely akár pszichiátriai szintű mentális problémát is takarhat.
Összefoglalásként: az ölelés és a puszi maradjon meg a szűk családi és baráti körünkben, a csók és a további vágyakból fakadó megnyilvánulás pedig a zárt ajtók mögött. Ha megfelelő az önbecsülésünk, nem hozzuk magunkat hasonló szituációkba, hisz meg vagyunk elégedve magunkkal, nincs ilyesmire szükségünk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, vagy kompenzáljunk valamilyen hiányosságot. Egy kifinomult, jóízlésű nő tisztában van ezekkel, aki pedig nem ért velem egyet, érdemes utánanézni pszichológiai tartalmak között az okoknak, miért vágyunk a fentebb felsorolt illendőségek áthágására.
Ölelés és puszi
Korábbi munkáim során számtalanszor történt meg velem, hogy megismerkedéskor egyszerűen átölelt az illető hölgy, mondván “I’m a hugger” – azaz “Ölelkezős vagyok”. Szerencsére csak hölgyek részéről történt ilyesmi, férfiak azért nem lépték át ezt a határt már elsőre. Viszont a 2-3 arcra adott puszi már férfiak részéről is jellemző volt.
Ezekből talán kiderült, hogy a vendéglátásban töltöttem csekély alkalmazotti létem jelentős részét. Különféle országokban, eltérő pozíciókat betöltvén, de mindegyikben közös volt, hogy a világ minden tájáról érkeztek vendégek, és az ottartózkodásuk minőségéért voltam felelős. Sokszor az összekötő kapocs voltam az emberek és az intézmények között az adott hotelben, vagy chalet-ben.
Úgy vélem ennek köszönhetően engedték meg maguknak a vendégek a közvetlen bemutatkozási formát, és szeretem azt hinni, hogy a kisugárzásom is szerepet játszott benne, hisz alapvetően jókedélyű, emberközpontú és nyitott vagyok.
Ez jelentős mértékben attól függ, hogy az adott országban, ahol felnőttek mik a szokások. Minél északabbra haladunk, annál távolságtartóbbak, és az egyenlítőhöz közeledve találhatóak a legközvetlenebb nemzetek. Természetesen ez alapján nem szabad általánosítani, sokminden mástól is függ: személyiség, családi szokások, az esetleges korábbi, emberek által okozott traumák és még sorolhatnám.
Arról nem is beszélve, hogy az üzleti életben – bármennyire legyünk mi magunk közvetlenek – az alapvető bemutatkozási formát szükséges alkalmaznunk. Ez pedig nem más, mint egy egyszerű, határozott (mosollyal kísért) kézfogás, melyről egy korábbi bejegyzésben már írtam.
Azt tanácsolnám, hogy mindenkivel nyissunk semleges, udvarias, tiszteletet sugalló viselkedési formákkal, és a másik féltől függ, hogy megtöri-e a jeget rögtön az elején, vagy esetleg néhány alkalomra van ehhez szüksége. Ha még a későbbiekben is merev marad, talán nem az a fél, akivel a jövőben sikeresen működhetnénk együtt – akár ügyfélként, akár partnerként, akár szolgáltatóként kívántunk volna vele kooperálni.
Az „ölelkezős” személy
Általában segítő szakmát és vállalkozást választanak, empatikus személyek lévén a fizikai kontaktussal fejezik ki szimpátiájukat és szeretetüket. A bemutatkozáskor történő öleléssel (akár tudatában vannak ennek, akár nem) azt is felmérik, hogy a másik személy hasonlóan közvetlen-e, hisz velük tudnak a legkönnyebben és legtartósabban (üzleti vagy személyes) kapcsolatot teremteni.
Amennyiben Te is közéjük tartozol, elsősorban azt kell elfogadnod, hogy attól, hogy más nem olyan közvetlen, még nem jelenti azt, hogy negatív személy. Egyszerűen csak eltérő „szabályok” érvényesek a „működésére”. Lehet, hogy csak időre van szüksége a megnyíláshoz. Ráerőltetni a fizikai közelségedet ugyanolyan kellemetlen lehet egyesek számára, mint ha bántanád őket. Talán úgy véled a közvetlenségeddel megtöröd a jeget és pozitív hangulatot teremtesz, de nagyon sok esetben ez épp ellenkezőleg fog hatni. Nyilván nem fog az illető megbántani azzal, hogy megjegyezze neked, hogy ez számára kellemetlen, de az is előfordul, hogy igen. Próbáld meg hanyagolni a fizikai kontaktusokat és hagyd, hogy a személyiséged és a pozitív kisugárzásod végezze el a munkát. A megfelelő személy ezekre is a várt módon fog reagálni és közeledni fog a saját tempójában.
Ha kifejezetten zárkózott típus vagy és egy ilyen közvetlen személlyel kerülsz ismetettségbe, próbáld meg megérteni, hogy ő nem rádtelepedni szeretne, egyszerűen csak ilyen a szeretet nyelve. Ő egyébként is mindenkit szeret és mindenkihez hasonlóan áll hozzá. Ne feledd, minden fejben dől el: ha negatívan érint egy ölelés, fejben át tudod azt alakítani pozitív élménnyé. Ha viszont súlyos trauma hatására váltál zárkózottá, mindenképp pszichiáter segítségét ajánlom a fennálló állapot kezelésére.
Kézcsók
A kézcsók ma már elavult üdvözlési formának számít, a hétköznapi életből teljes mértékben eltűnt, ám egy olyan gesztusról van szó, mely egy nő számára megtisztelő, bármilyen évszázadban is élünk. A férfi azt jelzi ezzel, hogy tisztel és elismer téged. Ha feszélyezve érzed magad általa, akkor az önbecsüléseden kell dolgoznod, ha pedig divatjamúltnak tartod a férfit, aki kezet szeretne csókolni, akkor az arroganciádon van mit alakítanod. A többi nőtársam nevében nem nyilatkozhatok, de személy szerint kifejezetten hízelgőnek tartom, ám kizárólag az aktuális, vagy a jövőbeni partnertől. Idegen férfiaktól, sőt ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól is kellemetlennek hat manapság.
Az udvarlás aranykorából – amikor a hölgyek még nem engedték közel magukhoz kérőiket – ered a csuklóra fújt, vagy csepegtetett parfüm, illóolaj szokása is, hisz kézcsók közben a kiszemelt férfi intenzíven érezheti a kellemes illatot.
Kinek jár a kézcsók?
Kinek a részéről jár a kézcsók?
Milyen körülmények között lehet, kell, vagy tilos kézcsókot adni?
A választ arra vonatkozóan, hogy mely esetekben kell megcsókolni egy hölgy kezét, egyetlen társadalmi kódex sem tatalmazza. Egyet azonban biztosan tudunk: a kézcsókot minden esetben a férfinak kell kezdeményeznie.
Országok, sőt vidékek szerint más és más szokások terjedtek el. Bizonyos korokban a gyermek a szüleinek, unoka a nagyszülőknek csókolt kezet. Volt olyan időszak, amikor a higiénia érdekében hadjáratot indítottak a kézcsók ellen. Bizonyos körökből száműzték ezt az üdvözlési formát, némely társadalmi rétegben nem is ismerték az emberek maguk között. A vallási szertartások során történő kézcsók az egyházi méltóságok felé kimutatott tisztelet jele.
A középosztály és a felsőbb társadalmi réteg körében a következő alkalmakkor van helye:
- bemutatkozásnál,
- üdvözlésnél,
- elköszönésnél,
- ha szerencsét kívánnak,
- köszönetnyilvánításkor,
- tánc után,
- ajándék átvétele után.
A kézcsók menete
A tiszteletadás nem tarthat továb egy-két pillanatnál.
A nő részéről:
Egészen lazán kell a kezet megemelni, illetve hagyni, hogy a férfi a szájához vonja. Egy teljesen könnyed, feszélyezettség nélküli mozdulatnak kell lennie. A kart, kezet megfeszíteni, vagy a férfi kezét megszorítani nem illik. A kesztyűt viselő nőnek nem kell levenni a kesztyűjét, ebben az esetben a kézcsók jelképes, a férfi ajak nem érinti a szövetet.
A férfi részéről:
Kissé előrehajolva, lehajtott fejjel a gyöngéden megfogott női kéz egyik ujját, a köröm alatt, zárt ajakkal megérinti. Nem szabad a hölgy kinyújtott kezét magához rántania, megszorítania, vagy a kézcsók előtt, kéztartás közben élesen a nő szemébe néznie. A nyitott szájjal történő kézcsók tapintatlan és visszataszító. Egy párjának kezet csókoló férfi esetében természetesen más a helyzet. A kesztyűt viselő hölgynek is lehet kezet csókolni, ebben az esetben a férfi ajak nem érinti a szövetet. A kesztyűt lefejteni a kézről kifejezetten tilos!
Kézcsók után a kéz megszorítását kerülnie kell a férfinak és a nőnek egyaránt.
Minden nőnek szuverén joga a férfi kézcsókját visszautasítani, illetőleg elhárítani. Ebben az esetben más férfinak sem engedheti meg abban a társaságban. A kézcsók megtagadását azonban még a kéz megemelése előtt kell megtenni. A már kézcsókra nyújtott kéz visszahúzása határozottan sértő a férfira nézve. Személyes véleményem szerint nincs is szükség efféle magatartásra egy hölgy részéről. Egyszerűen csak nem nyújtja a kezét az unszimpatikus férfi felé, sőt a szemkontaktus kerülése is elegendő üzenet lehet, így az illető meg sem kísérli a kézcsókot.
Ennek ellentéte, amikor a hölgy valósággal kikényszeríti a kézcsókot. Szintén nem megfelelő viselkedésmód, és arroganciára, túlzott nárcisztikus vonásokra enged következtetni az adott hölgyről. A romantikus regényekben olvasható “csókra nyújtotta kezét” kifejezés a hölgy épp aktuális udvarlója felé mutatott gesztust takarja, de ne felejtsük el, hogy más időkben játszódnak, a jelenlegitől eltérő szociális viselkedésminták voltak jellemzőek ezen időszakokra. E csókra nyújtott kéz semmiképp sem egy idegen férfi felé történt.
A társaságba lépő férfi elsőként a háziasszony kezét csókolja meg. Azután kor, rang , vagy az illetők közelsége szerint a többiekét. Kifejezett sértésnek számít csak egy hölgynek kézcsókot adni. Ha egy férfi úgy gondolja a jelenlévők közül bizonyos hölgyeknek nem csókolhat, vagy nem szeretne kezet csókolni, akkor senkinek se tegye. A kézcsók a nők felé való tiszteletadás jelképeként alakult ki, megalázni pedig senkit sem szeretne az illető úr. Az esetleges személyes ellenérzéseket négyszemközt kell rendezni, szükségtelen mások előtt kinyilvánítani, műveletlenségre utal mindkét fél részéről.
Ha érintőlegesen (utcán, nagyobb rendezvényeken) találkozik egy férfi egy ismerős hölggyel, aki másik hölgy, vagy hölgyek társaságában van, a fentebb említett szabály áll fenn.
Az életkor egyik fél részéről sem számít kizáró oknak. Tehát egy idősebb úr is adhat kézcsókot egy fiatalabb hölgynek, ahogy egy fiatalabb úr is egy idősebb hölgynek – amennyiben a korábban említett feltételek érvényesülnek.
Csók
A csók, melyet mai formájában elsősorban a vonzalom kifejező eszközeként ismerünk, változatos múltra tekint vissza.
A csókot olyan szent dolognak tekintették, hogy a férj nem csókolhatta meg feleségét gyermekei jelenlétében.
A római ifjú csókkal kötelezte el magát a házasságkötésre, és biztosította választottját, hogy vagyonának felét örökli, ha véletlenül házasságkötés előtt halna meg.
Az ókor asszonyainak hagymát kellett enniük férjeik utasítására a ház elhagyásakor, hogy ily módon riasszák el udvarlóikat.
A csók szentségét bizonyos formában átvette a középkor is. A nép megcsókolta a fejedelem lábát, vagy a földet, ahová lépett.
A pápa nagylábujján vagy pedig a papucsán lévő keresztnek a megcsókolása a hívők engedelmességének és hódolatának a jele volt.
Személyes véleményem szerint egy üdvözléskor, vagy távozáskor szájra adott csók (avagy szájrapuszi) még elfogadható, de a csókolózás kizárólag a párra és főként zárt ajtók mögé tartozik! Ha jól tudom a ’60-as években elterjedt „szabad szerelem” hullám indította el a nyilvános csókolózást, mely úgy vélem egyfajta lázadás volt a korábbi eszmék és a szexualitás megtagadása felé. Észre kell vennünk, hogy azóta több, mint 60 év telt el, és a dacoskodás meghozta gyümölcsét, tehát nincs szükség további lázadásra. A szabad szerelem szó szerint elérte a célját, hisz az LGBTQ közösség, a nem binárisak és a transzneműek befogadása is megtörtént vagy épp történik itt a XXI. század elején. (Elnézést kérek, ha nem megfelelő kifejezéseket használtam, bízom abban, hogy szavaimmal senkit sem sértettem meg.)
Egy ízléses, szexualitástól mentes fénykép is ugyanúgy sugallja a pár boldogságát, ha mindenképp az a célunk, hogy ez legyen leolvasható a képről.
A megbotránkoztatás vágya pedig egy másik történet, mert sokszor ez bújik meg az efféle viselkedés mögött, mely akár pszichiátriai szintű mentális problémát is takarhat.
Összefoglalásként: az ölelés és a puszi maradjon meg a szűk családi és baráti körünkben, a csók és a további vágyakból fakadó megnyilvánulás pedig a zárt ajtók mögött. Ha megfelelő az önbecsülésünk, nem hozzuk magunkat hasonló szituációkba, hisz meg vagyunk elégedve magunkkal, nincs ilyesmire szükségünk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, vagy kompenzáljunk valamilyen hiányosságot. Egy kifinomult, jóízlésű nő tisztában van ezekkel, aki pedig nem ért velem egyet, érdemes utánanézni pszichológiai tartalmak között az okoknak, miért vágyunk a fentebb felsorolt illendőségek áthágására.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Kibédi V. Katalin – A jómodor ajtókat nyit
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz