A középkor óta megszokott férfiak körében kézfogással üdvözölni egymást, mely gesztussal bizonyították, hogy nem viselnek fegyvert. A lovagok öltözékéhez hozzátartozott a páncélkesztyű, amiben nehezen fogtak volna kezet, innen ered az a szokás mely szerint kézfogáskor leveszik a kesztyűt (kivéve a hölgyek).
A kézfogással kapcsolatos legkorábbi feljegyzés i.e. 2800-ból, Egyiptomból származik, és arra utal, hogy így adta át Isten a hatalmát.
A kézfogás sokmindent elárul, azt mondják a lélek is kiérződik belőle. Egy bizonyítvány az illető műveltségéről és jómodoráról. Ha csupán üdvözlésre nyújtjuk a kezünket, a gesztus ne legyen gépies, sokkal inkább szívből jövő. A kézfogásnak mindent ki kell fejeznie: tiszteletet, szeretetet, elismerést, megvetést.
Tudnivalók a kézfogásról:
- Aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt.
- Mindig a jobb kezet nyújtjuk a csípő magasságában.
- Egyszerű, rövid, határozott mozdulat legyen.
- Tartsuk végig a szemkontaktust.
- A felénk nyújtott kezet illik elfogadni. Az esetleges unszimpátiánk ezen felül kezelendő.
- Általában a hölgy kezdeményezi a kézfogást (férfinak nem illik a hölgy felé kezet nyújtania), ám az üzleti helyzetekben lévő női–férfi egyenjogúság ezt felülírja.
- Férfiaknak ülő helyzetben illik felállni, ha hölgyet köszöntenek. Másik férfi üdvözlése esetében is illő kissé elemelkedni az ülőalkalmatosságról egy pillanatra, ám a tisztelet legnagyobb jele természetesen a teljes felemelkedés.
- A kesztyűt nem kell levenni, ha az egyenruha részét képezi.
Kerülendő:
- A puha kézfogás – élettelennek tűnik tőle a kéz, önbizalomhiányt, akaratgyengeséget sugall.
- A csonttörő – a kézfogás kellemetlenül erőteljes, akár fájdalmat is okozhat. Komplexusra utal, a dominanciát erőfitogtatással igyekszik kifejezni
- A királynő kézfogása – ahelyett, hogy a tenyerünket a másikéba helyeznénk, csak az ujjvégeket érintjük meg. Ez azonban azt az üzenetet hordozza: „nem akarok hozzádérni, lealacsonyodni”.
- A bírkózó – az egyik fél megfordítja a felé nyújtott kezet úgy, hogy az övé kerüljön felülre. Agresszív mozdulat, de könnyen helyreállíthatjuk az egyensúlyt azzal, hogy kicsit kilépünk balra, és visszafordítjuk a kezünket.
- A dupla kézfogás – ilyenkor mindkét kezünket használjuk: a jobb kezünkkel kezet fogunk, és a bal kezünket ráhelyezzük a másik kezére. Kizárólag olyan helyzetekben használjuk, amikor együttérzésünket szeretnénk kifejezni (például részvétnyilvánításkor), egyébként tolakodónak, üzleti helyzetekben túl rámenősnek tűnhet.
Kultúrák közötti eltérések
Külföldre utazásunk során – még akkor is, ha pihenési céllal érkezünk – érdemes tanulmányozni a helyi szokásokat az esetleges sértések elkerülése érdekében. Természetesen szinte minden országban ismerik a nemzetközi szokásokat – különösen üzleti körökben – ám akadnak, akik tartják saját hagyományaikat és őket semmiképp sem szeretnénk megbántani. Azokat pedig, akik már nem gyakorolják megszokott rítusaikat, a tisztelet jelének veszik, hogy ismerjük a nemzeti szokásaikat.
Néhány példa:
- az erős kézfogás Kínában, Japánban és a Közel-Keleten illetlenségnek számít, általában a meghajlás az üdvözlés formája számukra
- A franciák, spanyolok, olaszok puszilkodnak és az utóbbiak sok esetben ölelkeznek
- az arab világban teljesen megszokott látvány és a barátság jele, ha két férfi kézen fogva vagy karöltve sétál az utcán. Nőként azonban nem szabad megsértődnünk, ha nem fognak velünk kezet.
A középkor óta megszokott férfiak körében kézfogással üdvözölni egymást, mely gesztussal bizonyították, hogy nem viselnek fegyvert. A lovagok öltözékéhez hozzátartozott a páncélkesztyű, amiben nehezen fogtak volna kezet, innen ered az a szokás mely szerint kézfogáskor leveszik a kesztyűt (kivéve a hölgyek).
A kézfogással kapcsolatos legkorábbi feljegyzés i.e. 2800-ból, Egyiptomból származik, és arra utal, hogy így adta át Isten a hatalmát.
A kézfogás sokmindent elárul, azt mondják a lélek is kiérződik belőle. Egy bizonyítvány az illető műveltségéről és jómodoráról. Ha csupán üdvözlésre nyújtjuk a kezünket, a gesztus ne legyen gépies, sokkal inkább szívből jövő. A kézfogásnak mindent ki kell fejeznie: tiszteletet, szeretetet, elismerést, megvetést.
Tudnivalók a kézfogásról:
- Aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt.
- Mindig a jobb kezet nyújtjuk a csípő magasságában.
- Egyszerű, rövid, határozott mozdulat legyen.
- Tartsuk végig a szemkontaktust.
- A felénk nyújtott kezet illik elfogadni. Az esetleges unszimpátiánk ezen felül kezelendő.
- Általában a hölgy kezdeményezi a kézfogást (férfinak nem illik a hölgy felé kezet nyújtania), ám az üzleti helyzetekben lévő női–férfi egyenjogúság ezt felülírja.
- Férfiaknak ülő helyzetben illik felállni, ha hölgyet köszöntenek. Másik férfi üdvözlése esetében is illő kissé elemelkedni az ülőalkalmatosságról egy pillanatra, ám a tisztelet legnagyobb jele természetesen a teljes felemelkedés.
- A kesztyűt nem kell levenni, ha az egyenruha részét képezi.
Kerülendő:
- A puha kézfogás – élettelennek tűnik tőle a kéz, önbizalomhiányt, akaratgyengeséget sugall.
- A csonttörő – a kézfogás kellemetlenül erőteljes, akár fájdalmat is okozhat. Komplexusra utal, a dominanciát erőfitogtatással igyekszik kifejezni
- A királynő kézfogása – ahelyett, hogy a tenyerünket a másikéba helyeznénk, csak az ujjvégeket érintjük meg. Ez azonban azt az üzenetet hordozza: „nem akarok hozzádérni, lealacsonyodni”.
- A bírkózó – az egyik fél megfordítja a felé nyújtott kezet úgy, hogy az övé kerüljön felülre. Agresszív mozdulat, de könnyen helyreállíthatjuk az egyensúlyt azzal, hogy kicsit kilépünk balra, és visszafordítjuk a kezünket.
- A dupla kézfogás – ilyenkor mindkét kezünket használjuk: a jobb kezünkkel kezet fogunk, és a bal kezünket ráhelyezzük a másik kezére. Kizárólag olyan helyzetekben használjuk, amikor együttérzésünket szeretnénk kifejezni (például részvétnyilvánításkor), egyébként tolakodónak, üzleti helyzetekben túl rámenősnek tűnhet.
Kultúrák közötti eltérések
Külföldre utazásunk során – még akkor is, ha pihenési céllal érkezünk – érdemes tanulmányozni a helyi szokásokat az esetleges sértések elkerülése érdekében. Természetesen szinte minden országban ismerik a nemzetközi szokásokat – különösen üzleti körökben – ám akadnak, akik tartják saját hagyományaikat és őket semmiképp sem szeretnénk megbántani. Azokat pedig, akik már nem gyakorolják megszokott rítusaikat, a tisztelet jelének veszik, hogy ismerjük a nemzeti szokásaikat.
Néhány példa:
- az erős kézfogás Kínában, Japánban és a Közel-Keleten illetlenségnek számít, általában a meghajlás az üdvözlés formája számukra
- A franciák, spanyolok, olaszok puszilkodnak és az utóbbiak sok esetben ölelkeznek
- az arab világban teljesen megszokott látvány és a barátság jele, ha két férfi kézen fogva vagy karöltve sétál az utcán. Nőként azonban nem szabad megsértődnünk, ha nem fognak velünk kezet.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Kibédi V. Katalin – A jómodor ajtókat nyit
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz