A közszavakat – meghatározott esetek kivételével – kis kezdőbetűvel írjuk, a tulajdonneveket pedig mindig naggyal. Mivel azonban ezek önálló részrendszert alkotnak a helyesírásban, külön fejezetben tárgyaljuk őket. Néhány esetben nehéz egyértelműen eldönteni, hogy egy-egy nyelvi alakulat köznév-e, vagy tulajdonnév. Ilyen esetekben ingadozhat a kezdőbetű megválasztása.

A kis kezdőbetűk

Néhány nyelvvel ellentétben magyarul az alábbi szavakat kisbetűvel kezdjük:

  • a közszavakat mondat belsejében, szótárakban, szavak felsorolásában;

 

  • erős érzelmi töltésük ellenére a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat,
    például: béke, család, édesanya, élet, haza, szabadság, szerelem, tavasz stb.

 

  • az ünnepek, a nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét,
    például: a magyar kultúra napja, május elseje, március tizenötödike, nemzeti ünnep, a víz világnapja;
    anyák napja, farsang, hanuka, húsvét, karácsony, mindenszentek, nagyböjt, ramadán;
    a bécsi kongresszus, a francia forradalom, a honfoglalás, a mohácsi vész, az ónodi országgyűlés, a szabadságharc stb.

 

  • a népek, népcsoportok és nyelvcsaládok nevét,
    például: észt, kínai, magyar; palóc, sváb, székely; finnugor, germán, nyugati szláv stb.

 

  • a vallásokhoz, felekezetekhez tartozást jelentő szavak,
    például: buddhista, katolikus, muszlim, református, sintó stb.

 

A nagy kezdőbetűk

  • írásunknak világossá és áttekinthetővé tétele érdekében a közszavakat is nagybetűvel kezdjük minden szöveg, valamint – pont, kérdőjel, felkiáltójel és bizonyos esetekben kettőspont után – minden új mondat elején.

 

  • hivatalos iratokban és levelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is, de a mellékneveket, kötőszókat már nem,
    például: Tisztelt Nagy Úr! Tisztelt Osztályvezető Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram!
    Egyéb esetekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is,
    például: Drága Ilonka néni! Kedves barátom! Édes jó anyám és apám!

 

  • azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük, például: Légy szíves, barátom, látogass meg bennünket! Arra kérem a polgármester urat, szíveskedjék ügyemet kedvezően elbírálni.
    Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagy kezdőbetű is alkalmazható,
    például: A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled lenni.
    Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát kezdjük nagybetűvel,
    például:
    Tisztelettel emlékeztetem Államtitkár asszonyt arra, hogy…stb.

 

  • a köznevek nagybetűs kezdése nem szokásos a magyar írásgyakorlatban, kivéve a hivatalos iratokban,
    például: Alperes, Felperes, Eladó, Vevő, Szerző stb.

 

  • a nagy kezdőbetűs írás a költői művekben erősítheti a szavak hangultát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra,
    például: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom stb.

 

  • hasonlóképpen előfordulhat a verssorok elején is a nagy kezdőbetűs írás,
    például:
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

 

Egyéb esetek

  • Az idézeteket és az idézeten belüli további részeket általában az eredeti szövegnek megfelelően kezdjük nagy- vagy kisbetűvel,
    például: “Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”; ”Légy fegyelmezett!” stb.

 

  • az útba igazító feliratokat, a táblázatok, grafikonok, ábrák stb. feletti vagy alatti szövegeket nagybetűvel kezdjük,
    például: Bejárat, Házfelügyelő, Igazgató, Pénztár stb.
    Ha egy ilyen szöveg több szóból áll, akkor csak az első szó nagy kezdőbetűs,
    például: Kettős megállóhely, B porta; A légfék vázlatos rajza stb.
    Ha a szöveg első szava számnév, s ezt számjeggyel írjuk, az utána következő közszó kis kezdőbetűs,
    például: 2. metróvonal, 5. ajtó, III. vágány stb.

 

  • kisbetűvel kezdjük az ügyiratok, igazolványok, oklevelek stb. végén az aláírás alatti megjelölést,
    például: elnök, a bizottság titkára, a társtulajdonosok közös képviselője stb.

 

  • a családnevek előtti doktor, idősb, ifjabb, özvegy stb. szót, illetőleg rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben, oszlopba rendezett névsorban, névjegyen stb.) és mondat elején kezdjük nagybetűvel,
    például: Id. Kelemen László, Ifj. Jakab Imre, Özvegy Lukács Péterné stb.
    Mondat belsejében ugyanezek kisbetűvel írandók,
    például: Ott volt dr. Mészáros Mihály is. Szép Gergely és ifj. Jakab Imre panaszt tettek özvegy Lukács Péterné ellen.
    Hasonlóan a történelmi nevek esetében, kiemelt helyzetben: Gróf Széchenyi István,
    de szövegben: Miniszteri tárcát vállalt gróf Széchenyi István is.

A közszavakat – meghatározott esetek kivételével – kis kezdőbetűvel írjuk, a tulajdonneveket pedig mindig naggyal. Mivel azonban ezek önálló részrendszert alkotnak a helyesírásban, külön fejezetben tárgyaljuk őket. Néhány esetben nehéz egyértelműen eldönteni, hogy egy-egy nyelvi alakulat köznév-e, vagy tulajdonnév. Ilyen esetekben ingadozhat a kezdőbetű megválasztása.

A kis kezdőbetűk

Néhány nyelvvel ellentétben magyarul az alábbi szavakat kisbetűvel kezdjük:

  • a közszavakat mondat belsejében, szótárakban, szavak felsorolásában;

 

  • erős érzelmi töltésük ellenére a magasztos tartalmú, kellemes hangulatú és jelentésű szavakat,
    például: béke, család, édesanya, élet, haza, szabadság, szerelem, tavasz stb.

 

  • az ünnepek, a nevezetes napok, időszakok, a történelmi események nevét,
    például: a magyar kultúra napja, május elseje, március tizenötödike, nemzeti ünnep, a víz világnapja;
    anyák napja, farsang, hanuka, húsvét, karácsony, mindenszentek, nagyböjt, ramadán;
    a bécsi kongresszus, a francia forradalom, a honfoglalás, a mohácsi vész, az ónodi országgyűlés, a szabadságharc stb.

 

  • a népek, népcsoportok és nyelvcsaládok nevét,
    például: észt, kínai, magyar; palóc, sváb, székely; finnugor, germán, nyugati szláv stb.

 

  • a vallásokhoz, felekezetekhez tartozást jelentő szavak,
    például: buddhista, katolikus, muszlim, református, sintó stb.

 

A nagy kezdőbetűk

  • írásunknak világossá és áttekinthetővé tétele érdekében a közszavakat is nagybetűvel kezdjük minden szöveg, valamint – pont, kérdőjel, felkiáltójel és bizonyos esetekben kettőspont után – minden új mondat elején.

 

  • hivatalos iratokban és levelekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül nagybetűvel szokás kezdeni a megszólításban szereplő közneveket is, de a mellékneveket, kötőszókat már nem,
    például: Tisztelt Nagy Úr! Tisztelt Osztályvezető Úr! Mélyen tisztelt Asszonyom és Uram!
    Egyéb esetekben a megszólítás első szaván és tulajdonnévi tagján kívül a többi szót kezdhetjük kisbetűvel is,
    például: Drága Ilonka néni! Kedves barátom! Édes jó anyám és apám!

 

  • azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük, például: Légy szíves, barátom, látogass meg bennünket! Arra kérem a polgármester urat, szíveskedjék ügyemet kedvezően elbírálni.
    Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagy kezdőbetű is alkalmazható,
    például: A legfőbb érdem az Önöké. Szeretnék mindig Veled lenni.
    Két (vagy több) szóból álló megszólításoknak ilyenkor is csak az első szavát kezdjük nagybetűvel,
    például:
    Tisztelettel emlékeztetem Államtitkár asszonyt arra, hogy…stb.

 

  • a köznevek nagybetűs kezdése nem szokásos a magyar írásgyakorlatban, kivéve a hivatalos iratokban,
    például: Alperes, Felperes, Eladó, Vevő, Szerző stb.

 

  • a nagy kezdőbetűs írás a költői művekben erősítheti a szavak hangultát, felhívhatja a figyelmet fogalmi tartalmukra,
    például: a Szerelem, a Végzet, a Hatalom stb.

 

  • hasonlóképpen előfordulhat a verssorok elején is a nagy kezdőbetűs írás,
    például:
    A magyarok istenére
    Esküszünk,
    Esküszünk, hogy rabok tovább
    Nem leszünk!

 

Egyéb esetek

  • Az idézeteket és az idézeten belüli további részeket általában az eredeti szövegnek megfelelően kezdjük nagy- vagy kisbetűvel,
    például: “Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.”; ”Légy fegyelmezett!” stb.

 

  • az útba igazító feliratokat, a táblázatok, grafikonok, ábrák stb. feletti vagy alatti szövegeket nagybetűvel kezdjük,
    például: Bejárat, Házfelügyelő, Igazgató, Pénztár stb.
    Ha egy ilyen szöveg több szóból áll, akkor csak az első szó nagy kezdőbetűs,
    például: Kettős megállóhely, B porta; A légfék vázlatos rajza stb.
    Ha a szöveg első szava számnév, s ezt számjeggyel írjuk, az utána következő közszó kis kezdőbetűs,
    például: 2. metróvonal, 5. ajtó, III. vágány stb.

 

  • kisbetűvel kezdjük az ügyiratok, igazolványok, oklevelek stb. végén az aláírás alatti megjelölést,
    például: elnök, a bizottság titkára, a társtulajdonosok közös képviselője stb.

 

  • a családnevek előtti doktor, idősb, ifjabb, özvegy stb. szót, illetőleg rövidítésüket csak kiemelt helyzetben (aláírásban, levélcímzésben, oszlopba rendezett névsorban, névjegyen stb.) és mondat elején kezdjük nagybetűvel,
    például: Id. Kelemen László, Ifj. Jakab Imre, Özvegy Lukács Péterné stb.
    Mondat belsejében ugyanezek kisbetűvel írandók,
    például: Ott volt dr. Mészáros Mihály is. Szép Gergely és ifj. Jakab Imre panaszt tettek özvegy Lukács Péterné ellen.
    Hasonlóan a történelmi nevek esetében, kiemelt helyzetben: Gróf Széchenyi István,
    de szövegben: Miniszteri tárcát vállalt gróf Széchenyi István is.

Felhasznált tartalom

Könyv:

Magyar Tudományos Akadémia – A magyar helyesírás szabályai (2017)

Jogdí­jmentes képek:

Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz