Szerencsére már köztudott, hogy a vállalkozásod indításához és fejlesztéséhez elengedhetetlen az önismeret. Amikor én elkezdtem, még flúgosnak tituláltak.
Már többször említettem, hogy nekem 2006 óta az életem részévé vált az önfejlesztés.
Akkor láttam először a Titok c. dokumentumfilmet, mely akkoriban gyűrűzött be kis hazánkba, legalább is oda, ahol én felnőttem. Később találkoztam vele könyv formában is és a bibliámmá vált.
Amikor először láttam, éreztem azt, hogy VÉGRE!…Mégsem én vagyok földönkívüli, csak egészen egyszerűen az egész akkori környezetemben senki nem volt, aki értett volna engem, és azt hogy miért is vannak ennyire “irreális” álmaim, amikből nem akarok lejjebb adni. Ezt azóta sem tudom egyébként, hogy honnan jön, ugyanis egy teljesen egyszerű – és sajnos negatív gondolkodású – családból és környezetből érkeztem. Ezt a mentalitást valahonnan előző életből hozhattam magammal.
Mindenesetre valóban megkönnyebbülés volt, hogy ezek a dolgok tényleg léteznek és hogy nem csak az válthatja valóra az álmait, aki “olyan családból” származik, hanem bárki.
Onnantól kezdve a mantrámmá vált, és el is kezdtem egyből vizualizálni és nem sok idő elteltével kezdtek valóra válni a dolgok, amiket elképzeltem. Ezekről majd egyszer készítek egy videót, mert hosszú lenne itt most leírni. A lényeg, hogy működött, mert éreztem, hogy működni fog. Valamiért nem volt bennem kétség, hisz a részemnek éreztem ezt a gondolkodásmódot alapból, csak nem tudtam hogy ezt tudatosan használni is lehet. Mindig is egy életvidám, közkedvelt lány voltam, pozitív gondolkodással, aki mindig a felhők fölött jár, a környezetem pedig próbált lehúzni, de sosem sikerült ez nekik teljesen.
Tudtam, hogy igazam van, bár tényleg nem tudtam, hogy honnan. Olyasmi ez, mint a Harry Potter 3-ik részében, amikor a parton állva Harry várja, hogy az édesapja küldi a patrónust a dementorok ellen. Nem tudta, hogy hogyan, csak azt, hogy meg fog történni…és valójában ő maga küldte a patrónust. Az időutazás is olyan misztikus dolog, mint az én életem, ahogy visszagondolok. 😀
Az önfejlesztést tehát 17 éves korom óta folyamatosan művelem, mert felkeltette az érdeklődésemet az, hogy kutassak hozzám hasonló gondolkodású emberek után. Rengeteg önéletrajzot olvastam el, és szinte mindegyikük kivétel nélkül nehéz gyermekkorból érkezett. Az én gyermekkorom valójában nem volt rossz, de csak az alap pozítívságom miatt, egyébként egy borzasztó negatív környezetben nőttem fel, ahol folyamatosan a szárnyaimat szerették volna levágni, hisz ez volt akkor a megszokott és csak ezt a forgatókönyvet ismerték.
Rengeteg frusztrációt hoztam emiatt, mert folyamatosan azt táplálták bennem, hogy rosszul látom a dolgokat. Nem haragszom már a szüleimre, bár ezen is sokat kellett dolgoznom, hogy így legyen.
Édesanyám alapvetően egy pozitív asszony és ő is csak a saját frusztrációi miatt viselkedett velem engedékenytelenül (van ilyen szó?:D). De az utóbbi évtizedekben ő is kinyílt. Édesapámtól pedig az egóját és a nárcisztikusságot örököltem. Rengeteget veszekedtünk ebből kifolyólag – 2 dudás egy csárdában szindróma – és nyilván még kislányként el tudott nyomni, később már nem hagytam magam. Viszont tudtam, hogy nem szeretnék olyanná válni mint ő, így el is kezdtem dolgozni az egómon, amint tudatosult ez bennem. Ez hosszú történet, majd egyszer erről is mesélek.
Azt szerettem volna megmutatni, hogy az, hogy én már nagyon korán elkezdtem az önfejlesztést, mennyit számít abban, ahol most tartok.
Neked viszont nem kell sajnálnod, ha csak pár hónapja, vagy éve kezdted el, hiszen a te életed is teljesen más, benned mostanra kellett ennek kiforrnia.
Viszont itt kezdődnek a nehézségek is.
Mivel az én életem majdnem a felét már tudatos irányításom alatt tartom, ezért a régi berögződéseim már szinte mind eltűntek. Ezekhez viszont kellett ez az idő. Ha az eddigi évtizedeid bármiféle frusztrációkkal teltek, melyek folyamatosan negatív gondolatokat eredményeznek és ezzel akadályozod saját magadat, ehhez időt kell adnod magadnak, szép lassan levetkőzni a régi elavult hiedelmeket, megszokásokat.
Tehát amikor elolvasol egy önfejlesztő könyvet, az idő alatt úgy érzed, hogy csodás lesz minden. Amint becsuktad és kiléptél az ajtón például dolgozni, jönnek vissza a régi dolgok.Rád dudálnak a dugóban, vagy épp rád lépnek a villamoson. A főnököd, vagy a munkatársad felidegesít, stresszel téged. Ezek mind visszazökkentenek a már megszokott negatív mindset-be.
Ha még marad egy kis pozitív érzés benned és mesélni szeretnél arról, hogy miket olvastál, nagyon kevés nyitott fület találsz, és csak azt fogod hallani, hogy miért is nem fog ez neked sikerülni.
Itt van az, hogy tyúklépésben haladsz: egyet előre, kettőt hátra.Viszont, ha a belső vágyad fűt folyamatosan, a fejlődni akarás, akkor nem tántoríthat el semmi. Amikor felismered azt, hogy a te első gondolatod valamiről a megfelelő, és bárki fűz hozzá valamit, az az ő véleménye, akkor nem befolyásolhat semmi. Hisz ha ezeket beengeded, akkor kezdesz el ismét kételkedni magadban és a saját szárnyaid kibontását akadályozod meg ezáltal. Amint felismered, hogy minden ötleted jó, csak csinálni kell – mint a Nike szlogenje – akkor menni fog! Akkor egy idő után kettőt előre és egyet hátra fogsz haladni, és a végső cél, hogy végleg elhagyd a hátra lépéseket.