- Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csak az összetételt alkotó tagok határán lehet különbség az egyszerű szavakéhoz képest. A mai átlagos magyar nyelvérzék számára felismerhető összetételeket ugyanis az alkotó tagok szerint választjuk el akkor is, ha a határuk nem esik egybe a szótaghatárral.
Az összetett szavakat alkotó tagok
(alap- és toldalékos alakjukban egyaránt) a szótagolás szerint választandók el, ha az összetett szót vagy szóalakot nem az összetételi határon szakítjuk meg.Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása kétféle,
például: me-gint (=újra), de: meg-int (figyelmeztet);
gé-pelem (ige), de: gép-elem (főnév).
- A két egy szótagú szóból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket úgy választjuk el, hogy az egyik szó az első, a másik szó pedig a következő sorba jusson,
például: csak-is, épp-úgy, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-egy, rend-őr, vagy-is, vas-út;
Kis-ar (helyiségnév), Pál-ffy.
Ugyanígy járunk el az igekötős igék elválasztásakor is,
például: fel-ad, meg-öl, szét-üt.
- A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket az összetétel tagjainak határán célszerű elválasztani,
például: csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, elektron-optika, ion-stabilitás, kar-öltve, kis-asszony, külön-élés, szak-avatott, tölgy-erdő, ugyan-is, vírus-interferencia, viszont-eladó, zápor-eső;
Dessew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-atád, Nyír-egyháza vagy Nyíregy-háza, Zala-egerszeg vagy Zalaeger-szeg.
A leg- felsőfokjelet elválasztáskor úgy kezeljük, mintha összetételi tag lenne, tehát – elsőként – a leg- után választjuk el a szóalakot,
például: leg-alább, leg-alul, leg-előre, leg-erősebb.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy összetett szót csak szóhatáron szabad megszakítani.
Helyes elválasztások ezek is:
alez-redes vagy alezre-des;
elekt-ronoptika vagy elektronop-tika;
legszeren-csésebb;
Za-laegerszeg.
- Ha az összetett szó egészéhez járul képző, az így keletkezett származékot az alapszó tagjai szerint választjuk el,
például: rend-őri, vas-utas, víg-operai, fel-adat, meg-állás, nagy-atádi.
Nem szabálytalanok természetesen az ilyen megoldások sem:
például: rendő-ri, vasu-tas, vígope-rai, fela-dat, megál-lás, nagya-tádi stb.
- Sok olyan idegen szó van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az utótagja) a magyarban is önálló, a másik eleme (legtöbbször az előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű. Ha a sor végi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik szükségessé, az alakulat összetett voltára általában tekintettel vagyunk, és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg,
például: centi-gramm, extra-kromoszomális, kilo-gramm, milli-gramm;
anti-proton, infra-struktúra, inter-akció, melo-dráma, mikro-klíma, pre-klasszikus, proto-plazma, transz-urán.
Hasonlóképpen: Jugo-szlávia stb.
Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes,
például:
de-presszió vagy dep-resszió,
im-produktív vagy imp-roduktív,
para-frázis vagy paraf-rázis,
tranz-akció vagy tran-zakció,
Ant-arktisz vagy An-tarktisz.
Mivel a szavakat a sor végén máshol is meg lehet szakítani, nem csak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni:
például: in-terakció vagy interak-ció, preklasz-szikus, Antark-tisz stb.
- Ha a kötőjellel írt szóösszetételt vagy tulajdonnevet a szóhatáron szakítjuk meg, a kötőjelet csak a sor végén tesszük ki. Ennek a sor elején való megismétlése csak szakmunkákban szokás, kivételesen a kötőjeles alapformára való figyelmeztetés végett.
például:
… földrajzi név-
-tár… (helyesírási szótárban)…Sziklás-
-hegység… (helyesírási szótárban)…nátrium-
-klorid… (kémiai szakkönyvben).
- Az összetett közszavak és tulajdonnevek elválasztásában csak az összetételt alkotó tagok határán lehet különbség az egyszerű szavakéhoz képest. A mai átlagos magyar nyelvérzék számára felismerhető összetételeket ugyanis az alkotó tagok szerint választjuk el akkor is, ha a határuk nem esik egybe a szótaghatárral.
Az összetett szavakat alkotó tagok
(alap- és toldalékos alakjukban egyaránt) a szótagolás szerint választandók el, ha az összetett szót vagy szóalakot nem az összetételi határon szakítjuk meg.Az azonos alakú szavak között több olyan van, amelynek elválasztása kétféle,
például: me-gint (=újra), de: meg-int (figyelmeztet);
gé-pelem (ige), de: gép-elem (főnév).
- A két egy szótagú szóból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket úgy választjuk el, hogy az egyik szó az első, a másik szó pedig a következő sorba jusson,
például: csak-is, épp-úgy, hón-alj, ing-ujj, kül-ügy, még-is, mind-egy, rend-őr, vagy-is, vas-út;
Kis-ar (helyiségnév), Pál-ffy.
Ugyanígy járunk el az igekötős igék elválasztásakor is,
például: fel-ad, meg-öl, szét-üt.
- A kettőnél több szótagból álló összetett közszavakat és tulajdonneveket az összetétel tagjainak határán célszerű elválasztani,
például: csal-étek, dél-után, egy-előre, egyszer-egy, elektron-optika, ion-stabilitás, kar-öltve, kis-asszony, külön-élés, szak-avatott, tölgy-erdő, ugyan-is, vírus-interferencia, viszont-eladó, zápor-eső;
Dessew-ffy, Kis-oroszi, Magyar-atád, Nyír-egyháza vagy Nyíregy-háza, Zala-egerszeg vagy Zalaeger-szeg.
A leg- felsőfokjelet elválasztáskor úgy kezeljük, mintha összetételi tag lenne, tehát – elsőként – a leg- után választjuk el a szóalakot,
például: leg-alább, leg-alul, leg-előre, leg-erősebb.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy összetett szót csak szóhatáron szabad megszakítani.
Helyes elválasztások ezek is:
alez-redes vagy alezre-des;
elekt-ronoptika vagy elektronop-tika;
legszeren-csésebb;
Za-laegerszeg.
- Ha az összetett szó egészéhez járul képző, az így keletkezett származékot az alapszó tagjai szerint választjuk el,
például: rend-őri, vas-utas, víg-operai, fel-adat, meg-állás, nagy-atádi.
Nem szabálytalanok természetesen az ilyen megoldások sem:
például: rendő-ri, vasu-tas, vígope-rai, fela-dat, megál-lás, nagya-tádi stb.
- Sok olyan idegen szó van, amelynek egyik eleme (legtöbbször az utótagja) a magyarban is önálló, a másik eleme (legtöbbször az előtagja) viszont csak néhány esetben külön szó értékű. Ha a sor végi elválasztás ezeknek találkozási helyén válik szükségessé, az alakulat összetett voltára általában tekintettel vagyunk, és a szót vagy szóalakot itt szakítjuk meg,
például: centi-gramm, extra-kromoszomális, kilo-gramm, milli-gramm;
anti-proton, infra-struktúra, inter-akció, melo-dráma, mikro-klíma, pre-klasszikus, proto-plazma, transz-urán.
Hasonlóképpen: Jugo-szlávia stb.
Ha az ilyen alakulatok összetettsége a mai átlagos magyar nyelvérzék számára kevésbé nyilvánvaló, a szótagolás szerinti elválasztás is helyes,
például:
de-presszió vagy dep-resszió,
im-produktív vagy imp-roduktív,
para-frázis vagy paraf-rázis,
tranz-akció vagy tran-zakció,
Ant-arktisz vagy An-tarktisz.
Mivel a szavakat a sor végén máshol is meg lehet szakítani, nem csak a problémát okozó helyen, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni:
például: in-terakció vagy interak-ció, preklasz-szikus, Antark-tisz stb.
- Ha a kötőjellel írt szóösszetételt vagy tulajdonnevet a szóhatáron szakítjuk meg, a kötőjelet csak a sor végén tesszük ki. Ennek a sor elején való megismétlése csak szakmunkákban szokás, kivételesen a kötőjeles alapformára való figyelmeztetés végett.
például:
… földrajzi név-
-tár… (helyesírási szótárban)…Sziklás-
-hegység… (helyesírási szótárban)…nátrium-
-klorid… (kémiai szakkönyvben).
Felhasznált tartalom
Könyv:
Magyar Tudományos Akadémia – A magyar helyesírás szabályai (2017)
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz