Hedy, mint megannyi előtte és utána élő művelt hölgy, felületes megítélésben részesült pusztán női mivolta révén. Az ő története mégis különleges, hisz nem csupán női léte, hanem egyenesen kimagasló szépsége volt, mely gátat szabott ígéretesnek induló feltalálói karrierjének.
A napvilágot Hedwig Kiesler néven látta meg 1914-ben, Ausztriában. Jómódú, igényes családban nőtt fel zenész édesanyja és főként a banki szektorban tevékenykedő édesapja kényeztető szárnyai alatt. Édesanyja mindig távolságtartó és kritikus volt vele szemben, mellyel – mint későbbi éveiben Hedy tudomására került – csak megvédeni szerette volna gyönyőrű külsővel és csodás tehetséggel megáldott lányát az önteltség veszélyeitől. Édesapja ellenben mindig támogató és nyitott volt felé, és szívesen válaszolt a világ működésével kapcsolatos kérdéseire. Talán a későbbi feltalálói hajlama is innen eredeztethető. Jóllehet a hagyományaikat nem gyakorló zsidó származású család voltak, mégis veszély leselkedett rájuk a későbbi antiszemita náci rezsim időszakában.
Hedy színészi tehetsége már tizenévesen kibontakozott, mely szenvedélyévé vált, és számtalan elismert színdarabban játszott az osztrák közönség előtt. Azonban egy botrányos film, az Extázis című mozi hozta meg számára a szélesebb körű ismerettséget, mely filmben való szereplését a későbbi éveiben mélyen megbánta.
A bécsi Theater an der Wien színházban Sissy-t, azaz Erzsébet császárnét alakította, amikor felfigyelt rá majdani első férje, Fritz Mandl.
A kétes hírű fegyvergyár tulajdonos nagy tiszteletnek és befolyásnak örvendett bécsi körökben, és a határon túl is. A kezdetben udvarias és határozott férfi hamar levette Hedy-t a lábáról, majd személyiségének negatív oldalai is megmutatkoztak fokozatosan. Hedy viszont úgy érezte, zsidó gyökerei révén, e mellett a nagyhatalmú férfi mellett ő és szülei is biztonságban lehetnek a náci megmozdulások hajnalán. Fritz fegyvergyáros mivolta-, fasiszta nézetei-, majd későbbi náci szimpátiája okán számos előkelő estély és hadügyi összejövetel házigazdája volt, melyeken Hedy-t, mint trófeafeleséget kívánt bemutatni. Ám senki sem sejtette, hogy a káprázó szépség mögött egy éles elme húzódik. Rengeteg megbeszélésen részt vett, mint “dísztárgy”, így első kézből hallhatta a hadititkokat. A gyermekkorában papájával folytatott természettudományi eszmecseréi pedig kellő széleslátást biztosítottak számára ahhoz, hogy megértse és átlássa a háború előtti időszak történéseit és a majdani következményeket.
A férje egyre növekvő kisajátító és erőszakos viselkedése azonban – mely következtében szó szerint fogva tartotta Hedy-t a közös villájukban – arra késztette, hogy mekszökjön attól a férfitól, akitől már rég elhidegült, de aki már megvédeni sem volt képes őt, hisz addigra Németország bekebelezte Ausztriát.
Elszánta hát magát a szökésre, altatót csempészett a komornája teájába, majd néhány értékesebb ékszerét és némi készpénzt magához véve menekült el az országból.
1937-ben, Hollywoodban talált új otthonra, mely oly sok hasonló sorsú (zsidó felmenőkkel rendelkező) európai színész és színésznő egyetlen esélye volt a túlélésre. Itt vált igazán híressé számtalan legendás filmalkotás hősnőjeként. Kevésbé németes hangzású vezetéknévre volt szüksége (az épp kibontakozóban lévő európai helyzet okán), mely egyben a díva lényét is kiemelheti, így a legendás Barbara La Marr nevét örökölte meg végül.
Ekkoriban ismerte meg későbbi feltaláló társát is, George Antheil-t. Az úr, mint zeneszerző keltette fel Hedy érdeklődését, egész pontosan az egyik újító stílusú, neves alkotása, a Le Ballett mécanique. E műben összehangolt gépzongorák is szerepelnek, melyek koordináltsága és egyben kuszasága vezette Hedy-t egy forradalmi ötlethez.
Az első férjével töltött bécsi évek alatt hallott a haditengerészet torpedóinak rádiófrekvencia problémáiról, melyet Hedy ötlete teljes mértékben megoldhatna és tízezrek menekülhetnének meg a hibásan célzott, vagy az ellenség által átvett irányítású rakétáktól. George-dzsal baráti viszony alakult ki közöttük és hosszú éveket szántak az ötlet kidolgozására.
Az első szabadalmi kérelmük azonban visszautasításra került, melyet további hasonló negatív visszajelzések követtek. E helyzetet végül Hedy és George személyes megjelenése és bemutatója sem változtatott meg. Sőt, talán visszább is vetette a sikerük lehetőségét, ugyanis korábban szándékosan Hedy lánykori nevén nyújtották be a szabadalmi kérelmeket a karrierje és külseje által történő megítéltetést kikerülendő. A jelenlétével azonban elkerülhetetlenné tette, hogy felismerjék és a “borító alapján” ítélkezzenek a találmánya felett. Azon félelme, hogy nem látnak túl a csinos arcán, be is igazolódott, hisz közölték vele: nem várhatja el, hogy a tengerészek nyugodt szívvel használjanak olyan találmányt a hadászatban, melyet egy nő tervezett.
Úgy vélem mind felháborodott szájízzel olvassuk ezen utolsó szavakat, de fontos megértenünk, hogy ez már egy elavult eszmerendszer. A korábbi évtizedek, évszazadok női mind hasonló elutasítással találták szembe magukat, azonban a társadalmi hierarchia szerencsére manapság már átalalkulóban van, így a jelen géniusz hölgyei a legtöbb országban szinte korlátlan lehetőséggel rendelkeznek a tehetségük kibontakoztatásában.
Hedy zsenialitását is csak a 2000-ben bekövetkezett halála után ismerték el, emellett a mai mobiltelefon hálózat, a wifi és a bluetooth is az ő eszmefuttatásának következtében jöhetett létre a mai formájában.
Az életút főbb pontjai az alábbi igaz történet alapján íródott novellából származnak: Marie Benedict – The only woman in the room (magyarul megjelent: Marie Benedict – Hedy Lamarr az egyetlen nő címmel)
Ebből következvén elképzelhető, hogy nem minden részlet fedi a valóságot, ám a történelem szereplőiről sosem tudhatjuk mi valóság és mi fikció. Mindenesetre a történet tanulsága mégis kiragadható, ha összességében szemléljük Hedy Lamarr életútját.
Hedy, mint megannyi előtte és utána élő művelt hölgy, felületes megítélésben részesült pusztán női mivolta révén. Az ő története mégis különleges, hisz nem csupán női léte, hanem egyenesen kimagasló szépsége volt, mely gátat szabott ígéretesnek induló feltalálói karrierjének.
A napvilágot Hedwig Kiesler néven látta meg 1914-ben, Ausztriában. Jómódú, igényes családban nőtt fel zenész édesanyja és főként a banki szektorban tevékenykedő édesapja kényeztető szárnyai alatt. Édesanyja mindig távolságtartó és kritikus volt vele szemben, mellyel – mint későbbi éveiben Hedy tudomására került – csak megvédeni szerette volna gyönyőrű külsővel és csodás tehetséggel megáldott lányát az önteltség veszélyeitől. Édesapja ellenben mindig támogató és nyitott volt felé, és szívesen válaszolt a világ működésével kapcsolatos kérdéseire. Talán a későbbi feltalálói hajlama is innen eredeztethető. Jóllehet a hagyományaikat nem gyakorló zsidó származású család voltak, mégis veszély leselkedett rájuk a későbbi antiszemita náci rezsim időszakában.
Hedy színészi tehetsége már tizenévesen kibontakozott, mely szenvedélyévé vált, és számtalan elismert színdarabban játszott az osztrák közönség előtt. Azonban egy botrányos film, az Extázis című mozi hozta meg számára a szélesebb körű ismerettséget, mely filmben való szereplését a későbbi éveiben mélyen megbánta.
A bécsi Theater an der Wien színházban Sissy-t, azaz Erzsébet császárnét alakította, amikor felfigyelt rá majdani első férje, Fritz Mandl.
A kétes hírű fegyvergyár tulajdonos nagy tiszteletnek és befolyásnak örvendett bécsi körökben, és a határon túl is. A kezdetben udvarias és határozott férfi hamar levette Hedy-t a lábáról, majd személyiségének negatív oldalai is megmutatkoztak fokozatosan. Hedy viszont úgy érezte, zsidó gyökerei révén, e mellett a nagyhatalmú férfi mellett ő és szülei is biztonságban lehetnek a náci megmozdulások hajnalán. Fritz fegyvergyáros mivolta-, fasiszta nézetei-, majd későbbi náci szimpátiája okán számos előkelő estély és hadügyi összejövetel házigazdája volt, melyeken Hedy-t, mint trófeafeleséget kívánt bemutatni. Ám senki sem sejtette, hogy a káprázó szépség mögött egy éles elme húzódik. Rengeteg megbeszélésen részt vett, mint “dísztárgy”, így első kézből hallhatta a hadititkokat. A gyermekkorában papájával folytatott természettudományi eszmecseréi pedig kellő széleslátást biztosítottak számára ahhoz, hogy megértse és átlássa a háború előtti időszak történéseit és a majdani következményeket.
A férje egyre növekvő kisajátító és erőszakos viselkedése azonban – mely következtében szó szerint fogva tartotta Hedy-t a közös villájukban – arra késztette, hogy mekszökjön attól a férfitól, akitől már rég elhidegült, de aki már megvédeni sem volt képes őt, hisz addigra Németország bekebelezte Ausztriát.
Elszánta hát magát a szökésre, altatót csempészett a komornája teájába, majd néhány értékesebb ékszerét és némi készpénzt magához véve menekült el az országból.
1937-ben, Hollywoodban talált új otthonra, mely oly sok hasonló sorsú (zsidó felmenőkkel rendelkező) európai színész és színésznő egyetlen esélye volt a túlélésre. Itt vált igazán híressé számtalan legendás filmalkotás hősnőjeként. Kevésbé németes hangzású vezetéknévre volt szüksége (az épp kibontakozóban lévő európai helyzet okán), mely egyben a díva lényét is kiemelheti, így a legendás Barbara La Marr nevét örökölte meg végül.
Ekkoriban ismerte meg későbbi feltaláló társát is, George Antheil-t. Az úr, mint zeneszerző keltette fel Hedy érdeklődését, egész pontosan az egyik újító stílusú, neves alkotása, a Le Ballett mécanique. E műben összehangolt gépzongorák is szerepelnek, melyek koordináltsága és egyben kuszasága vezette Hedy-t egy forradalmi ötlethez.
Az első férjével töltött bécsi évek alatt hallott a haditengerészet torpedóinak rádiófrekvencia problémáiról, melyet Hedy ötlete teljes mértékben megoldhatna és tízezrek menekülhetnének meg a hibásan célzott, vagy az ellenség által átvett irányítású rakétáktól. George-dzsal baráti viszony alakult ki közöttük és hosszú éveket szántak az ötlet kidolgozására.
Az első szabadalmi kérelmük azonban visszautasításra került, melyet további hasonló negatív visszajelzések követtek. E helyzetet végül Hedy és George személyes megjelenése és bemutatója sem változtatott meg. Sőt, talán visszább is vetette a sikerük lehetőségét, ugyanis korábban szándékosan Hedy lánykori nevén nyújtották be a szabadalmi kérelmeket a karrierje és külseje által történő megítéltetést kikerülendő. A jelenlétével azonban elkerülhetetlenné tette, hogy felismerjék és a “borító alapján” ítélkezzenek a találmánya felett. Azon félelme, hogy nem látnak túl a csinos arcán, be is igazolódott, hisz közölték vele: nem várhatja el, hogy a tengerészek nyugodt szívvel használjanak olyan találmányt a hadászatban, melyet egy nő tervezett.
Úgy vélem mind felháborodott szájízzel olvassuk ezen utolsó szavakat, de fontos megértenünk, hogy ez már egy elavult eszmerendszer. A korábbi évtizedek, évszazadok női mind hasonló elutasítással találták szembe magukat, azonban a társadalmi hierarchia szerencsére manapság már átalalkulóban van, így a jelen géniusz hölgyei a legtöbb országban szinte korlátlan lehetőséggel rendelkeznek a tehetségük kibontakoztatásában.
Hedy zsenialitását is csak a 2000-ben bekövetkezett halála után ismerték el, emellett a mai mobiltelefon hálózat, a wifi és a bluetooth is az ő eszmefuttatásának következtében jöhetett létre a mai formájában.
Az életút főbb pontjai az alábbi igaz történet alapján íródott novellából származnak: Marie Benedict – The only woman in the room (magyarul megjelent: Marie Benedict – Hedy Lamarr az egyetlen nő címmel)
Ebből következvén elképzelhető, hogy nem minden részlet fedi a valóságot, ám a történelem szereplőiről sosem tudhatjuk mi valóság és mi fikció. Mindenesetre a történet tanulsága mégis kiragadható, ha összességében szemléljük Hedy Lamarr életútját.
Források:
Tartalom:
- Marie Benedict – Hedy Lamarr az egyetlen nő (Könyv)
- Dark Matters – Twisted but True (Documentary)
Képek:
- Portrék: BBC.co.uk, Hedylamarr.com
- Stock képek: Freepik.com, Pexels.com, Unsplash.com
- Könyv kép: Libri.hu