A köszönés alapvetően egymás tiszteletének kifejezésére szolgál. Amennyiben vissza tudsz idézni néhány kellemetlen esetet, mely feléd irányult a köszönés elmulasztása, vagy nem viszonzása során, az akkori pillanatnyi érzéseid elárulják miért is fontos a köszönést kellő tisztelettel véghezvinni. Rövidebben: tanuljunk a saját és mások hibáiból. Ha elvárod, hogy tiszteljenek, Neked is tisztelned kell másokat.
A köszönés egyértelműen elárulja az illető egyéniségét, sőt műveltségét, ezért ne becsüljük alá a köszönés és viszonzás jelentőségét. A stílus és a hangerő is árulkodóak lehetnek, utóbbi főként pillanatnyi állapotunkról, ezért ha nem szeretnénk további kérdést kapni a hogylétünkről, érdemes az erről árulkodó jeleket palástolni.
Úgy vélem az esetleges nem kedvelt személyek is megérdemlik az üdvözlést, hisz ne felejtsük, az alapvető tisztelet mindenkinek kijár, a konfliktusainkat pedig ezen felül illik kezelni. Egy határozott, hangsúly nélküli ‘szia’ például elárulhatja, hogy emberszámba vettük az illetőt – tehát értelmes emberi lények vagyunk –, ám ne számítson a további szimpátiánkra.
A szokások és hagyományok tisztelete mellett tehát figyelnünk kell arra is, hogy a köszönés önmagunkhoz és az illető(k)höz egyformán méltó legyen.
Ki köszön előre?
30-as éveimben járó nőként már egy ideje átkerültem abba a helyzetbe, hogy többen köszönnek nekem előre, mint én másoknak. Mindig is tiszteltem az idősebbeket, még az alatt a néhány lázadó évem alatt is, amikor egyénileg döntöttem el kinek köszönök és kinek nem. Utólag visszaemlékezve ez rengeteget elárult az akkori énemről, ezért javaslom számodra is, hogy ne a köszönést – vagy annak hiányát – használd az önkifejezés eszközeként. Nem feltétlenül azt a hatást éred el vele, amit szeretnél.
Az alapszabály szerint:
- a fiatalabb az idősebbnek,
- a férfi a nőnek,
- a beosztott a főnöknek,
- a belépő a bent lévőknek, kivétel: amikor a házigazda fogadja a vendégeit.
A nő kizárólag akkor köszön előre, ha belép valahová, vagy ha távozik onnan – tekintet nélkül arra, kik tartózkodnak a helyiségben.
Egy ismerős mellett elhaladva, aki áll szintén mi köszönünk előre, feltéve, hogy az illető egyenrangú velünk, vagy magasabb rangú nálunk.
A könyvben ez a mondat szerepel:
Előre köszön a férfi, ha férfiismerőse párjával, vagy más nővel van együtt. Ilyenkor a nőnek abban az esetben kell viszonoznia a köszönést, ha ismerős a férfi, vagy egyértelmű, hogy a köszönés neki is szól.
Nem feltétlenül értek egyet, amennyiben kiegészíthetem – bár nincs hivatalos etikett diplomám – saját érzéseimből kiindulván hasonló eseteket vizsgálva, azt mondanám, hogy a férfi minden esetben köszönjön minkét félnek, a nő pedig minden esetben viszonozza azt. Alapvető embertársi tiszteletből, akkor is, ha a hölgy kísérője nem mutatja be őket egymásnak. Ebben az esetben, ha hosszabbra nyúlik a beszélgetés, a hölgy kezdeményezheti a bemutatkozást.
Ha valaki tévedésből üdvözöl minket, próbáljuk leplezni meglepettségünket és köszönjünk vissza kedvesen. Szükségtelen kellemetlen helyzetbe hozni a másik felet egy futó köszönés kapcsán.
Ha nem ismerjük azt, aki az ismerősünknek köszön, nem kell hangosan visszaköszönnünk, elég, ha biccentünk felé.
Hogyan köszönjünk?
Ismételni tudom csak önmagam: úgy köszönjük, ahogy szeretnénk, ha minket üdvözölnének. Az, hogy hogyan köszönünk többek között a napszaknak, életkorunknak, státuszunknak és a másik félhez fűződő kapcsolatunknak megfelelő legyen, ám ezen belül szinte szabad kezet kapunk a megfelelő köszönés használata kapcsán. Kizárólag a köszönés elmulasztása az illetlen.
- Legyünk barátságosak és nézzünk a másik szemébe.
- A férfiak álljanak fel, amikor nőt köszöntenek; idősebb urak is legfeljebb emelkedjenek fel a székről.
- Nők csak akkor álljanak fel, ha idősebb hölgyet vagy lényegesen magasabb rangú urat köszöntenek. (Munkahelyen, kollégák közt a hölgyek is álljanak fel.)
Akkor leszünk igazán udvariasak, ha nem felejtjük le a „kívánok” szót a köszönések végéről.
Elfogadott az „Üdvözlöm!”, illetve a „Tiszteletem” üdvözlési forma is.
A köszönés napszakhoz kötődése alól kivételt képeznek a következők:
- vallási jellegű köszönések,
- bizonyos szakmák köszönései.
A köszönést kísérő formalitások
- Fejbiccentés: futó találkozásokkor, vagy a fentiekben említett „ismerősünk ismerősé”-vel történő találkozás alkalmával
- Kézfogás: A következő bejegyzésben, ide kattintva bővebben olvashatsz a fontosságáról és a milyenségéről.
- Kézcsók, Puszi, Ölelés, Csók: a következőkben szintén bővebben kifejtem az e témakörbe tartozó köszöntési formákat.
Üdvözlési formák külföldön
Természetesen manapság már szinte minden nemzet átvette az internacionális üdvözlési formákat – különösen az üzleti világban -, ettől függetlenül kiemelt tiszteletünket fejezhetjük ki feléjük a hagyományaik ismerete által.
- India – Két tenyerünket a szív magasságában összeérintjük, és a namaste szót mondjuk köszönéskor.
- Thaiföld – A Wai üdvözlési forma alkalmazásakor kezünket összeérintjük, mintha imádkoznánk, és közben biccentünk a fejünkkel.
- Japán – A meghajlás a hagyományos üdvözlési forma. Hogy mennyi ideig tart a mozdulat, illetve milyen szöget zár be a test, a formalitásokon múlik. Meghajlás közben a férfiak a testük mellett tartják a karjukat, a nők a combjukat érintik közben.
- Új-Zéland (Hongi) – Maori hagyomány, hogy vendégek fogadásakor, üdvözlésképpen csukott szemmel összeérintik a homlokukat és az orrukat.
- Tibet – Idegeneknek furcsa szokásnak tűnhet, hogy Tibetben üdvözléskor egy kicsit kidugják a nyelvüket. Ez a gyakorlat a kilencedik századra vezethető vissza, amikor egy kegyetlen király uralkodott, akinek fekete volt a nyelve. Ezzel a gesztussal a tibeti ember azt bizonyítja, hogy nem a gonosz uralkodó reinkarnációja.
- Mongólia – Vendég fogadásakor a mongol házigazda egy selyemből vagy pamutból készült anyagot (hada) nyújt át, amit két kézzel illik átvenni, miközben kissé meghajolunk.
- Fülöp-szigetek (Mano) – Tiszteletünk kifejezésére fogjuk meg az illető jobb kezét, ls gyengéden érintsük a homlokunkhoz.
A köszönés alapvetően egymás tiszteletének kifejezésére szolgál. Amennyiben vissza tudsz idézni néhány kellemetlen esetet, mely feléd irányult a köszönés elmulasztása, vagy nem viszonzása során, az akkori pillanatnyi érzéseid elárulják miért is fontos a köszönést kellő tisztelettel véghezvinni. Rövidebben: tanuljunk a saját és mások hibáiból. Ha elvárod, hogy tiszteljenek, Neked is tisztelned kell másokat.
A köszönés egyértelműen elárulja az illető egyéniségét, sőt műveltségét, ezért ne becsüljük alá a köszönés és viszonzás jelentőségét. A stílus és a hangerő is árulkodóak lehetnek, utóbbi főként pillanatnyi állapotunkról, ezért ha nem szeretnénk további kérdést kapni a hogylétünkről, érdemes az erről árulkodó jeleket palástolni.
Úgy vélem az esetleges nem kedvelt személyek is megérdemlik az üdvözlést, hisz ne felejtsük, az alapvető tisztelet mindenkinek kijár, a konfliktusainkat pedig ezen felül illik kezelni. Egy határozott, hangsúly nélküli ‘szia’ például elárulhatja, hogy emberszámba vettük az illetőt – tehát értelmes emberi lények vagyunk –, ám ne számítson a további szimpátiánkra.
A szokások és hagyományok tisztelete mellett tehát figyelnünk kell arra is, hogy a köszönés önmagunkhoz és az illető(k)höz egyformán méltó legyen.
Ki köszön előre?
30-as éveimben járó nőként már egy ideje átkerültem abba a helyzetbe, hogy többen köszönnek nekem előre, mint én másoknak. Mindig is tiszteltem az idősebbeket, még az alatt a néhány lázadó évem alatt is, amikor egyénileg döntöttem el kinek köszönök és kinek nem. Utólag visszaemlékezve ez rengeteget elárult az akkori énemről, ezért javaslom számodra is, hogy ne a köszönést – vagy annak hiányát – használd az önkifejezés eszközeként. Nem feltétlenül azt a hatást éred el vele, amit szeretnél.
Az alapszabály szerint:
- a fiatalabb az idősebbnek,
- a férfi a nőnek,
- a beosztott a főnöknek,
- a belépő a bent lévőknek, kivétel: amikor a házigazda fogadja a vendégeit.
A nő kizárólag akkor köszön előre, ha belép valahová, vagy ha távozik onnan – tekintet nélkül arra, kik tartózkodnak a helyiségben.
Egy ismerős mellett elhaladva, aki áll szintén mi köszönünk előre, feltéve, hogy az illető egyenrangú velünk, vagy magasabb rangú nálunk.
A könyvben ez a mondat szerepel:
Előre köszön a férfi, ha férfiismerőse párjával, vagy más nővel van együtt. Ilyenkor a nőnek abban az esetben kell viszonoznia a köszönést, ha ismerős a férfi, vagy egyértelmű, hogy a köszönés neki is szól.
Nem feltétlenül értek egyet, amennyiben kiegészíthetem – bár nincs hivatalos etikett diplomám – saját érzéseimből kiindulván hasonló eseteket vizsgálva, azt mondanám, hogy a férfi minden esetben köszönjön minkét félnek, a nő pedig minden esetben viszonozza azt. Alapvető embertársi tiszteletből, akkor is, ha a hölgy kísérője nem mutatja be őket egymásnak. Ebben az esetben, ha hosszabbra nyúlik a beszélgetés, a hölgy kezdeményezheti a bemutatkozást.
Ha valaki tévedésből üdvözöl minket, próbáljuk leplezni meglepettségünket és köszönjünk vissza kedvesen. Szükségtelen kellemetlen helyzetbe hozni a másik felet egy futó köszönés kapcsán.
Ha nem ismerjük azt, aki az ismerősünknek köszön, nem kell hangosan visszaköszönnünk, elég, ha biccentünk felé.
Hogyan köszönjünk?
Ismételni tudom csak önmagam: úgy köszönjük, ahogy szeretnénk, ha minket üdvözölnének. Az, hogy hogyan köszönünk többek között a napszaknak, életkorunknak, státuszunknak és a másik félhez fűződő kapcsolatunknak megfelelő legyen, ám ezen belül szinte szabad kezet kapunk a megfelelő köszönés használata kapcsán. Kizárólag a köszönés elmulasztása az illetlen.
- Legyünk barátságosak és nézzünk a másik szemébe.
- A férfiak álljanak fel, amikor nőt köszöntenek; idősebb urak is legfeljebb emelkedjenek fel a székről.
- Nők csak akkor álljanak fel, ha idősebb hölgyet vagy lényegesen magasabb rangú urat köszöntenek. (Munkahelyen, kollégák közt a hölgyek is álljanak fel.)
Akkor leszünk igazán udvariasak, ha nem felejtjük le a „kívánok” szót a köszönések végéről.
Elfogadott az „Üdvözlöm!”, illetve a „Tiszteletem” üdvözlési forma is.
A köszönés napszakhoz kötődése alól kivételt képeznek a következők:
- vallási jellegű köszönések,
- bizonyos szakmák köszönései.
A köszönést kísérő formalitások
- Fejbiccentés: futó találkozásokkor, vagy a fentiekben említett „ismerősünk ismerősé”-vel történő találkozás alkalmával
- Kézfogás: a következő bejegyzésben, ide kattintva bővebben olvashatsz a fontosságáról és a milyenségéről.
- Kézcsók, Puszi, Ölelés, Csók: a következőkben szintén bővebben kifejtem az e témakörbe tartozó köszöntési formákat.
Üdvözlési formák külföldön
Természetesen manapság már szinte minden nemzet átvette az internacionális üdvözlési formákat – különösen az üzleti világban -, ettől függetlenül kiemelt tiszteletünket fejezhetjük ki feléjük a hagyományaik ismerete által.
- India – Két tenyerünket a szív magasságában összeérintjük, és a namaste szót mondjuk köszönéskor.
- Thaiföld – A Wai üdvözlési forma alkalmazásakor kezünket összeérintjük, mintha imádkoznánk, és közben biccentünk a fejünkkel.
- Japán – A meghajlás a hagyományos üdvözlési forma. Hogy mennyi ideig tart a mozdulat, illetve milyen szöget zár be a test, a formalitásokon múlik. Meghajlás közben a férfiak a testük mellett tartják a karjukat, a nők a combjukat érintik közben.
- Új-Zéland (Hongi) – Maori hagyomány, hogy vendégek fogadásakor, üdvözlésképpen csukott szemmel összeérintik a homlokukat és az orrukat.
- Tibet – Idegeneknek furcsa szokásnak tűnhet, hogy Tibetben üdvözléskor egy kicsit kidugják a nyelvüket. Ez a gyakorlat a kilencedik századra vezethető vissza, amikor egy kegyetlen király uralkodott, akinek fekete volt a nyelve. Ezzel a gesztussal a tibeti ember azt bizonyítja, hogy nem a gonosz uralkodó reinkarnációja.
- Mongólia – Vendég fogadásakor a mongol házigazda egy selyemből vagy pamutból készült anyagot (hada) nyújt át, amit két kézzel illik átvenni, miközben kissé meghajolunk.
- Fülöp-szigetek (Mano) – Tiszteletünk kifejezésére fogjuk meg az illető jobb kezét, ls gyengéden érintsük a homlokunkhoz.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Kibédi V. Katalin – A jómodor ajtókat nyit
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz