Amikor megpillantunk valakit, legelőször a látvány az, ami eljut hozzánk információként a másik félről. Szinte ezzel egyidőben érkezik a mozdulatok jellege, majd a verbális megnyilvánulás. Amennyiben akad idő, a részleteken is végigsiklunk. Majd – aki érzékeny rá – észleli, hogy az egész igazán összhangban van-e. Pár másodperc alatt ki is alakult bennünk egy kép. Ám nem kell aggódni, ez megváltoztatható.
A fenti mondatok nem tudományos alapon nyugszanak, csupán saját példámat írtam le, tehát én így “figyelek meg” önkénytelenül másokat. Mindenesetre ez a folyamat nem kellene, hogy frusztrációt váltson ki a “vizsgált félből”.
Ennek ellenére az ‘első benyomás’ fontossága világszerte negatív érzések kíséretében került be a köztudatba, az utóbbi évtizedekben. Amióta a viselkedéstudományok rámutattak arra, amit addig észre sem vettünk – tehát, hogy akaratunkon kívül ítélkezünk – méginkább odafigyelünk rá, hogy a lehető legjobb benyomást keltsük másokban.
Van akit kevésbé, van akit viszont jelentős mértékben befolyásol a többi személy véleménye. Azonban mindkét esetben oda kell figyelnünk a fellépésünk minőségére. Ám nem görcsös módon. Például ne azért öltözzünk fel csinosan, hogy a velünk kapcsolatba kerülők jó véleménnyel legyenek rólunk, hanem hogy kifejezzük viseletünk által a személyünk igényes mivoltát.
Az ‘első benyomás’ kifejezés szószerinti értelmezéséből valóban arra következtethetünk, hogy ez csak egyszeri lehetőség, de tapasztalatim szerint ez korlátozott felfogásra utal. Emlékezzünk vissza, hányszor csalódtunk már pozitívan valakiben egy következő alkalommal. Második esély mindenkinek jár, akitől pedig nem kapjuk meg, attól valójában nincs is rá szükségünk.
A megjelenésünkön túl az első benyomást számtalan egyéb nonverbális és verbális megnyilvánulás is befolyásolja: többek között a testtartás, a gesztikuláció, az attitűd, a beszédstílus.
A munkát mindenesetben belül kell elkezdeni, tehát vizsgáljuk meg mely területeken érzünk hiányt és azokon dolgozzunk. Ez természetesen időbe telik. Ám ki mondta, hogy a vállalkozói lét egy sprint? Aki ezt állítja, az illető (a személye és a vállalkozása/cége is) előbb-utóbb kártyavárként fog összeomolni a szilárd alap hiányában, vagy egész életét a látszat fenntartására fogja fordítani, mely minden lesz, csak felhőtlen és élvezhető nem.
Ebből fakadóan tehát, amint az erősségeid kiemelésén és gyengeségeid kiküszöbölésén, vagy halványításán munkálkodsz, szép lassan formálódik a személyiséged és egyre közelebb kerülsz az ideális énedhez. Ez a megjelenésedet is befolyásolni fogja és magabiztos fellépést biztosít számodra, melyre már nem is kell figyelmet szentelned, hisz a lényed részévé válik. Mint vezetéskor: amint ösztönössé vált a folyamat, már nem is emlékszünk hogyan jutottunk haza, hisz elménk legtöbbször mással van elfoglalva.
A verbális megnyilvánulásunk, azaz a beszédünk árul el a legtöbbet rólunk: automatikusan elbillen a mérleg nyelve az intellektualitás valamely oldalára, amint elkezdünk beszélni. Hogy melyikre, csakis tőlünk függ: sem származásunk, sem jelenlegi életminőségünk nem lehet már kifogás a 21. században.
A viselkedésünk hasonló módon árulkodik, és szoros összefüggésben van az intellektuális fejlettséggel. Minden más mellett ez is csiszolható.
Mit tehetsz akkor, amikor még az önfejlesztési utad elején jársz és csak a “fake it till you make it” az egyetlen használható eszközöd?
Személy szerint ez ellen vagyok, hisz sokszor a “megjátszás” a visszájára sül el. Például egy csinos magassarkú cipőt könnyű felhúzni és jól is mutat, egészen addig, amíg el nem kezdesz botorkálni benne. A hasonlatot nem véletlenül hoztam, hisz sok esetben ez tapasztalható: az illető külsőségekkel próbálja meg leplezni belső hiányosságait. Igaz, sokmindenen felületesen is javíthatsz csupán tudatos odafigyeléssel – ahogyan számtalan könyv javasolja – de amint egy tapasztaltabb személlyel kommunikálsz, pillanatok alatt érzékelni fogja, hogy a megnyilvánulásaid mesterkéltek és előfordulhat, hogy egy leendő ügyfél, vagy üzlettárs emiatt áll el el a közös munkától. Szintén saját tapasztalatból írom ezt, hisz szerencsére ezen észleléseim/intuícióim rengeteg olyan együttműködéstől kíméltek már meg, amelyek nem lettek volna gyümölcsözőek hosszútávon.
Emellett ez a magatartás megszokássá válhat, és ha mindent az egyszerűbb módon szeretne megoldani az illető a jövőben is, az sokakat megkárosíthat anyagi, és/vagy lelki szempontból is. Tehát kerüljük ezt el és vállaljuk fel jelenlegi tudásbeli hiányosságainkat. Ahogy egészséges tempóban fejlődünk, folyamatosan a szintünknek megfelelő üzleti partnerekkel kerülünk kapcsolatba, és ha kellően kitartóak vagyunk, eljutunk a vágyott szintre is!
Összegzésként: a hiedelem ellenére az első benyomás változtatható és nem kell annyira komolyan venni. Hozd ki magadból a legjobbat a jelenlegi lehetőségeid szerint, ám ne törekedj a tökéletesre, így a jelenlegi helyzeted sem okoz frusztrációt és mindig lesz hová fejlődni.
A további bejegyzésekben részletesebben fejtem ki, hogy miket érdemes fejleszteni és kerülni a pozitív első benyomás kialakításának érdekében.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Kibédi V. Katalin – A jómodor ajtókat nyit
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz