Márkanevek, személynevek helyesírása | Tulajdonnevek 1. rész

A tulajdonnevek helyesírása 1. rész

A magyar helyesírás régi törekvése érvényesül az által, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel írjuk, megkülönböztetve a köznevektől.

A tulajdonnevek több típusát különböztetjük meg:

• személynevek,
• állatnevek,
• tárgynevek,
• földrajzi nevek,
• csillagászati elnevezések,
• intézménynevek,
• márka- és fajtaneveket,
• címeket,
• kitüntetések és díjak neveit

Abban az esetben, ha egy köznév vált tulajdonnévvé nagybetűvel írjuk, ám a köznév megfelelője marad kisbetű,
például:
Írisz (utónév) / írisz (virág);
Rák (csillagkép) / rák (állat).

A nagy kezdőbetű többnyire mutatja ugyan, hogy tulajdonnévvel van dolgunk, de a több elemből álló nevek esetében érzékeltetni kell a tulajdonnevek terjedelmét is, hogy világosan elhatárolhassuk őket a környező szövegtől.

A többelemű nevek tagjainak összetartozását többféleképpen jelölhetjük.

• Egybeírjuk az alkotó tagokat,
  például: Hegyalja; Olaszország; Annamária.
• Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az alkotó tagokat,
  például: Velencei-tó; Észak-Afrika; Tóth-Fehér (vezetéknevek).
• Nagybetűvel kezdünk minden tagot,
  például: Kőrösi Csoma Sándor; Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; Magyar Hírlap.

A név nyelvi felépítése is jelezheti meddig tart a tulajdonnév. Az utca (.u) szó a név utolsó eleme,  a című (c.) szó pedig közvetlenül követi a név utolsó elemét,
például:
Kiss János altábornagy utca;
a Száll a kakukk fészkére című regény.

A külön sorba írt, mondatba nem foglalt címek esetében az alakulat sajátos (kiemelt) helyzete teszi világossá a tulajdonnév terjedelmét,
például:
A város peremén;
Egri csillagok;
Magyar értelmező kéziszótár.

A tulajdonnevek egyes típusaiban ragaszkodunk a kialakult formákhoz.
például: Kiss; Wittmann; New York; Kuala Lumpur.

A toldalékos alakok leírásánál arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk az alapforma visszaállíthatóságát,
például: Kiss-sel; Wittmann-né; New York-ban; Kuala Lumpur-i
(A Kissel és a Wittmanné formák lennének a megfelelő toldalékos alakok, de a „kualalumpuri” alakból nem lehetne visszakövetkeztetni az eredeti formára.)

Személynevek

Családnevek

A magyar családnevek nagyobb részének formája követi a mai magyar hangjelölési rendszert,
például: Bíró, Budai, Gál, Gombóc, Hajdú, Kis, Kulcsár, Miskolci, Ördög, Pajzs, Takács, Tót.

Ám találkozhatunk a hagyományos jelölésmódokkal is,
például: Biró, Buday, Gaál, Gombocz, Hajdu, Kiss, Kultsár, Miskolczy, Eördögh, Pais, Takáts Tóth.

A tudatos szépírói névadással alkotott nevek írásmódja is eltérő,
például: Baradlay, Maszlaczkiy, Keöcherepy.

Saját megjegyzés:
Illik tiszteletben tartani ezen családnevek viselőit és egyben felmenőit is, és minden esetben kérdezzünk rá neveik helyes írásmódjára!

Történelmi családnevek

1.a) A történelmi nevek védelme érdekében a régi magyar családnevek eredeti alakját általában megőrizzük,
például: Beythe, Cházár, Dessewffy, Orczy, Sigray, Therewrewk, Vay.

b) A családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn alakult ki, ezért az eredeti formák mellett az idők folyamán névváltozatok is keletkeztek,
például: Batsányi – Bacsányi.
Ilyenkor az egyöntetű írásgyakorlat biztosítása végett a család vagy a kiemelkedő történelmi személy által rögzített, korunk írásszokásaihoz legközelebb eső formát használjuk,
például: Apafi, Batsányi, Jókai, Kazinczy, Lorántffy, Verseghy.

Ma élő személyek is viselhetnek történelmi családneveket. Ezek természetesen az anyakönyvben rögzített alakjukban használandók, bár ez eltérhet a régi család vagy történelmi személy nevének írásmódjától,
például: Dezsőfi, Rákóczy, Teleky.

c) Az olyan történelmi névformák, amelyek eltérnek ugyan attól, ahogyan egykori viselőik írták, de írásgyakorlatunkban már hosszú és következetes hagyományuk van, ma ennek megfelelően használandók,
például:
Bocskai, Damjanich, Rákóczi, Zrínyi;
Apáczai Csere, Tsétsi János.
Az ilyen neveket nem szabad sem visszarégiesíteni (pl. Zrini), sem korszerűsíteni (pl. Csécsi)

d) Szilárdan kialakult névalak hiányában olyan formát szokás kialakítani, amely az elolvasását nem zavaró régies írássajátságokat tiszteletben tartja, de egyszersmind lehetővé teszi, hogy a nevet az egykori hangzásnak megfelelően ejthessük ki,
például:
Komjáthy, nem Komjáti;
Pesthi, nem Pesti;
Werbőczy, nem Verbőci;
Wathay, nem Vatai.

2) Az összetett (két külön névből eggyé forrt) családneveket egybeírjuk,
például: Györgyjakab, Kispéter, Tóthmátyás.

A kettős (két név mellérendelő kapcsolatából alakult) családnevek tagjait kötőjellel kapcsoljuk össze,
például: Bajcsy.-Zsilinszy, Horváth-Papp.

A régi jelzős családnevekben a jelző és a tulajdonképpeni név közé nem teszünk kötőjelet,
például: Csokonai Vitéz; Kőrösi Csoma.

Utónevek

Mind a régi (eredeti és jövevény), mind pedig a más nyelvekből újabban átvett utóneveket a mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk,
például: Csilla, Jolán, Piroska, Árpád, Bálint.
Kivételt képez a hagyományos írású Attila név (bár létezik Atilla is).
A ch-t és az x-et azonban (a közszókhoz hasonlóan) az utónevekben és a becenevekben is megtartjuk,
például: Ráchel, Richárd, Alexandra, Félix, Xénia, Lexi.

Mitológia és vallás

Ebbe a fogalomkörébe tartozó szavakat személynévként használva nagy kezdőbetűvel írjuk,
például: Isten, Allah, Boldogasszony, Hadúr, Szűzanya, Zeusz, Szent Péter.
Az isten szót gyakran használjuk köznévi értelemben is.

Toldalékolás

1) A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük a toldalékokat, mint a közszavakhoz,
például: Dózsát, Kossuthoz, Táncsics Mihálynak, jókais, madáchi, petőfiskedők,
de: Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es.

2) A mássalhangzóra végződő személynevek -val, -vel (és -vá, -vé) ragos formájának írásakor a következőképpen járunk el:

a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölő betűre végződik, akkor ezt a betűt megkettőzzük,
például: Ádámmal, Bálinttal, Szabolccsal, Kodállyal.

b) Ha a régies betűre vagy x-re végződő személynevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betűt és az x-et változatlanul hagyjuk, a ragok v-je helyett a név végén ejtett hanghoz idomult mai formát írjuk,
például:
Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal;
Madáchcsá,
Marxszal, Luxszal, Alexszel, Félixszel.

c) Ha a személynév mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződik, a -val, -vel (és -vá, vé) rag megfelelő alakját kötőjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitűnjön,
például:
Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel;
Kiss.sé, Papp-pá;
Ivett-tel, Mariann-nal.

3) Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) családneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk,
például:
móriczi, mikszáthos, buddhista, jozefinizmus;
tóthpáli (Tóthpál), kispéteres (Kispéter);
horváth-pappos, schöpf-mereis, rippl-rónais.

De ha a személynév két vagy több különírt elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt,
például: Eötvös József-i (iskolareform), Széchenyi István-i (elképzelések), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés).

4) A személynév elé tett alkalmi minősítő jelzőket kisbetűvel kezdjük,
például: az ifjú Indiana Jones, a nagy Napóleon, a nyelvújító Kazinczy.                                                                                                                                         

A történelmi személynevek szerves részévé vált jelzőit azonban nagy kezdőbetűvel írjuk:
például: Könyves Kálmán, Nagy Sándor, Oroszlánszívű Richárd.

5) A személynév állhat köznév jelzőjeként is. Ilyenkor a személynevet és a köznevet különírjuk egymástól,
például: Bánk bán, Mátyás király, Noszty fiú, Erdélyi Ilona tudományos kutató, Somogyi Béláné pénztáros.

Embercsoportok elnevezésére használt, felvett, vagy kapott személynevektől (vagy más tulajdonnevektől) különírjuk a gyűjtőnévi, vagy ilyen jellegű közszókat,
például: Benedek család, Buddenbrook ház, Csák nemzetség, Kaláka együttes, Kölcsey Ferenc olvasókör.

6) A név előtt használatos közszavakat kis betűvel írjuk,
például:
ifjabb/ifj. Kiss Ernő,
idősb/id. Kocsis Géza,
özvegy/özv. Nagy Tamásné,
doktor/dr. Hornyák Éva,
gróf/gr. Széchenyi István.
Hasonlóképpen: felsővadászi Rákóczi Ferenc 
Ezek kiemelt helyzetben nagy kezdőbetűsek.

7) Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt. Ilyenkor kötőjelet használunk,
például:
Kossuth-nóta (Kossuthról szóló nóta),
Ady-vers (Ady Endre által írt vers),
Celsius-fok, Jókai-villa, Kodály-módszer, Geiger-Müller számláló, Petőfi-kultusz, Arany János-idézet, Szent István-nap.

Egy személynévből és közszóból álló összetétel újabb tagját, ismét kötőjellel írjuk,
például: Achilles-ín-szakadás, Munkácsy-kép-restaurálás, Oscar-díj-átadás.

Az uralkodóházat jelentő ház, család és dinasztia szót kötőjellel kapcsoljuk a családnévhez,
például: Anjou-ház, Habsburg-család, Karoling-dinasztia.

Ha a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, kisbetűvel kezdve egybeírjuk,
például: ádámcsutka, pálfordulás, röntgensugár, szentjánoskenyér.

8) Az egy- vagy többelemű személynév és köznév együtteséből az alapforma megtartásával (többnyire -i, beli, -s, -ú, -jú, -jű képzővel) alakult melléknevekben megtartjuk a tagokat összefűző kötőjelet,
például: Árpád-kori, Jókai-regénybeli, Kossuth-díjas, Herkules-erejű, Jászai Mari-díjas, Konkoly-Thege-érmes.

9) Ha az egymástól különírt, személynévből és köznévből álló jelzős szerkezethez (Julianus barát) egy újabb köznév (szobor) kapcsolódik, elé nem teszünk kötőjelet,
például: Gül baba türbe, Szent István vértanú plébánia-templom, Jeremiás próféta kolostor.

10) A –fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagot kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez,
például: Eötvös-féle, Munkácsy-szerű, Szent-Györgyi-fajta, Szinyei Merse Pál-szerű.

A magyar helyesírás régi törekvése érvényesül az által, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel írjuk, megkülönböztetve a köznevektől.

A tulajdonnevek több típusát különböztetjük meg:

• személynevek,
• állatnevek,
• tárgynevek,
• földrajzi nevek,
• csillagászati elnevezések,
• intézménynevek,
• márka- és fajtaneveket,
• címeket,
• kitüntetések és díjak neveit

Abban az esetben, ha egy köznév vált tulajdonnévvé nagybetűvel írjuk, ám a köznév megfelelője marad kisbetű,
például:
Írisz (utónév) / írisz (virág);
Rák (csillagkép) / rák (állat).

A nagy kezdőbetű többnyire mutatja ugyan, hogy tulajdonnévvel van dolgunk, de a több elemből álló nevek esetében érzékeltetni kell a tulajdonnevek terjedelmét is, hogy világosan elhatárolhassuk őket a környező szövegtől.

A többelemű nevek tagjainak összetartozását többféleképpen jelölhetjük.

• Egybeírjuk az alkotó tagokat,
  például: Hegyalja; Olaszország; Annamária.
• Kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz az alkotó tagokat,
  például: Velencei-tó; Észak-Afrika; Tóth-Fehér (vezetéknevek).
• Nagybetűvel kezdünk minden tagot,
  például: Kőrösi Csoma Sándor; Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; Magyar Hírlap.

A név nyelvi felépítése is jelezheti meddig tart a tulajdonnév. Az utca (.u) szó a név utolsó eleme,  a című (c.) szó pedig közvetlenül követi a név utolsó elemét,
például:
Kiss János altábornagy utca;
a Száll a kakukk fészkére című regény.

A külön sorba írt, mondatba nem foglalt címek esetében az alakulat sajátos (kiemelt) helyzete teszi világossá a tulajdonnév terjedelmét,
például:
A város peremén;
Egri csillagok;
Magyar értelmező kéziszótár.

A tulajdonnevek egyes típusaiban ragaszkodunk a kialakult formákhoz.
például: Kiss; Wittmann; New York; Kuala Lumpur.

A toldalékos alakok leírásánál arra kell törekednünk, hogy biztosítsuk az alapforma visszaállíthatóságát,
például: Kiss-sel; Wittmann-né; New York-ban; Kuala Lumpur-i
(A Kissel és a Wittmanné formák lennének a megfelelő toldalékos alakok, de a „kualalumpuri” alakból nem lehetne visszakövetkeztetni az eredeti formára.)

Személynevek

Családnevek

A magyar családnevek nagyobb részének formája követi a mai magyar hangjelölési rendszert,
például: Bíró, Budai, Gál, Gombóc, Hajdú, Kis, Kulcsár, Miskolci, Ördög, Pajzs, Takács, Tót.

Ám találkozhatunk a hagyományos jelölésmódokkal is,
például: Biró, Buday, Gaál, Gombocz, Hajdu, Kiss, Kultsár, Miskolczy, Eördögh, Pais, Takáts Tóth.

A tudatos szépírói névadással alkotott nevek írásmódja is eltérő,
például: Baradlay, Maszlaczkiy, Keöcherepy.

Saját megjegyzés:
Illik tiszteletben tartani ezen családnevek viselőit és egyben felmenőit is, és minden esetben kérdezzünk rá neveik helyes írásmódjára!

Történelmi családnevek

1.a) A történelmi nevek védelme érdekében a régi magyar családnevek eredeti alakját általában megőrizzük,
például: Beythe, Cházár, Dessewffy, Orczy, Sigray, Therewrewk, Vay.

b) A családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn alakult ki, ezért az eredeti formák mellett az idők folyamán névváltozatok is keletkeztek,
például: Batsányi – Bacsányi.
Ilyenkor az egyöntetű írásgyakorlat biztosítása végett a család vagy a kiemelkedő történelmi személy által rögzített, korunk írásszokásaihoz legközelebb eső formát használjuk,
például: Apafi, Batsányi, Jókai, Kazinczy, Lorántffy, Verseghy.

Ma élő személyek is viselhetnek történelmi családneveket. Ezek természetesen az anyakönyvben rögzített alakjukban használandók, bár ez eltérhet a régi család vagy történelmi személy nevének írásmódjától,
például: Dezsőfi, Rákóczy, Teleky.

c) Az olyan történelmi névformák, amelyek eltérnek ugyan attól, ahogyan egykori viselőik írták, de írásgyakorlatunkban már hosszú és következetes hagyományuk van, ma ennek megfelelően használandók,
például:
Bocskai, Damjanich, Rákóczi, Zrínyi;
Apáczai Csere, Tsétsi János.
Az ilyen neveket nem szabad sem visszarégiesíteni (pl. Zrini), sem korszerűsíteni (pl. Csécsi)

d) Szilárdan kialakult névalak hiányában olyan formát szokás kialakítani, amely az elolvasását nem zavaró régies írássajátságokat tiszteletben tartja, de egyszersmind lehetővé teszi, hogy a nevet az egykori hangzásnak megfelelően ejthessük ki,
például:
Komjáthy, nem Komjáti;
Pesthi, nem Pesti;
Werbőczy, nem Verbőci;
Wathay, nem Vatai.

2) Az összetett (két külön névből eggyé forrt) családneveket egybeírjuk,
például: Györgyjakab, Kispéter, Tóthmátyás.

A kettős (két név mellérendelő kapcsolatából alakult) családnevek tagjait kötőjellel kapcsoljuk össze,
például: Bajcsy.-Zsilinszy, Horváth-Papp.

A régi jelzős családnevekben a jelző és a tulajdonképpeni név közé nem teszünk kötőjelet,
például: Csokonai Vitéz; Kőrösi Csoma.

Utónevek

Mind a régi (eredeti és jövevény), mind pedig a más nyelvekből újabban átvett utóneveket a mai köznyelvi kiejtésüket tükröztetve írjuk,
például: Csilla, Jolán, Piroska, Árpád, Bálint.
Kivételt képez a hagyományos írású Attila név (bár létezik Atilla is).
A ch-t és az x-et azonban (a közszókhoz hasonlóan) az utónevekben és a becenevekben is megtartjuk,
például: Ráchel, Richárd, Alexandra, Félix, Xénia, Lexi.

Mitológia és vallás

Ebbe a fogalomkörébe tartozó szavakat személynévként használva nagy kezdőbetűvel írjuk,
például: Isten, Allah, Boldogasszony, Hadúr, Szűzanya, Zeusz, Szent Péter.
Az isten szót gyakran használjuk köznévi értelemben is.

Toldalékolás

1) A magyar személynevekhez általában ugyanúgy közvetlenül, azaz kötőjel nélkül illesztjük a toldalékokat, mint a közszavakhoz,
például: Dózsát, Kossuthoz, Táncsics Mihálynak, jókais, madáchi, petőfiskedők,
de: Táncsics Mihály-i, Ilosvai Selymes Péter-es.

2) A mássalhangzóra végződő személynevek -val, -vel (és -vá, -vé) ragos formájának írásakor a következőképpen járunk el:

a) Ha a név rövid mássalhangzót jelölő betűre végződik, akkor ezt a betűt megkettőzzük,
például: Ádámmal, Bálinttal, Szabolccsal, Kodállyal.

b) Ha a régies betűre vagy x-re végződő személynevekhez kapcsolódnak ezek a ragok, a régies betűt és az x-et változatlanul hagyjuk, a ragok v-je helyett a név végén ejtett hanghoz idomult mai formát írjuk,
például:
Kossuthtal, Véghgel, Móriczcal, Rátzcal, Babitscsal;
Madáchcsá,
Marxszal, Luxszal, Alexszel, Félixszel.

c) Ha a személynév mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződik, a -val, -vel (és -vá, vé) rag megfelelő alakját kötőjellel kapcsoljuk hozzá, hogy az alapforma világosan kitűnjön,
például:
Kiss-sel, Makk-kal, Papp-pal, Széll-lel;
Kiss.sé, Papp-pá;
Ivett-tel, Mariann-nal.

3) Az -i és az -s melléknévképzővel, az -ista és az -izmus főnévképzővel ellátott egyelemű és összetett (egybeírt), illetőleg kettős (kötőjellel összekapcsolt) családneveket kisbetűvel kezdjük, és a képzőket közvetlenül kapcsoljuk,
például:
móriczi, mikszáthos, buddhista, jozefinizmus;
tóthpáli (Tóthpál), kispéteres (Kispéter);
horváth-pappos, schöpf-mereis, rippl-rónais.

De ha a személynév két vagy több különírt elemből áll, akkor megtartjuk az eredeti nagy kezdőbetűket, s a név utolsó tagjához kötőjellel kapcsoljuk a képzőt,
például: Eötvös József-i (iskolareform), Széchenyi István-i (elképzelések), Csokonai Vitéz Mihály-os (verselés).

4) A személynév elé tett alkalmi minősítő jelzőket kisbetűvel kezdjük,
például: az ifjú Indiana Jones, a nagy Napóleon, a nyelvújító Kazinczy.                                                                                                                                         

A történelmi személynevek szerves részévé vált jelzőit azonban nagy kezdőbetűvel írjuk:
például: Könyves Kálmán, Nagy Sándor, Oroszlánszívű Richárd.

5) A személynév állhat köznév jelzőjeként is. Ilyenkor a személynevet és a köznevet különírjuk egymástól,
például: Bánk bán, Mátyás király, Noszty fiú, Erdélyi Ilona tudományos kutató, Somogyi Béláné pénztáros.

Embercsoportok elnevezésére használt, felvett, vagy kapott személynevektől (vagy más tulajdonnevektől) különírjuk a gyűjtőnévi, vagy ilyen jellegű közszókat,
például: Benedek család, Buddenbrook ház, Csák nemzetség, Kaláka együttes, Kölcsey Ferenc olvasókör.

6) A név előtt használatos közszavakat kis betűvel írjuk,
például:
ifjabb/ifj. Kiss Ernő,
idősb/id. Kocsis Géza,
özvegy/özv. Nagy Tamásné,
doktor/dr. Hornyák Éva,
gróf/gr. Széchenyi István.
Hasonlóképpen: felsővadászi Rákóczi Ferenc 
Ezek kiemelt helyzetben nagy kezdőbetűsek.

7) Egy- vagy többelemű személynevek és köznevek gyakran alkotnak jelöletlen összetételt. Ilyenkor kötőjelet használunk,
például:
Kossuth-nóta (Kossuthról szóló nóta),
Ady-vers (Ady Endre által írt vers),
Celsius-fok, Jókai-villa, Kodály-módszer, Geiger-Müller számláló, Petőfi-kultusz, Arany János-idézet, Szent István-nap.

Egy személynévből és közszóból álló összetétel újabb tagját, ismét kötőjellel írjuk,
például: Achilles-ín-szakadás, Munkácsy-kép-restaurálás, Oscar-díj-átadás.

Az uralkodóházat jelentő ház, család és dinasztia szót kötőjellel kapcsoljuk a családnévhez,
például: Anjou-ház, Habsburg-család, Karoling-dinasztia.

Ha a személynév és a köznév együtteséből köznév lett, kisbetűvel kezdve egybeírjuk,
például: ádámcsutka, pálfordulás, röntgensugár, szentjánoskenyér.

8) Az egy- vagy többelemű személynév és köznév együtteséből az alapforma megtartásával (többnyire -i, beli, -s, -ú, -jú, -jű képzővel) alakult melléknevekben megtartjuk a tagokat összefűző kötőjelet,
például: Árpád-kori, Jókai-regénybeli, Kossuth-díjas, Herkules-erejű, Jászai Mari-díjas, Konkoly-Thege-érmes.

9) Ha az egymástól különírt, személynévből és köznévből álló jelzős szerkezethez (Julianus barát) egy újabb köznév (szobor) kapcsolódik, elé nem teszünk kötőjelet,
például: Gül baba türbe, Szent István vértanú plébánia-templom, Jeremiás próféta kolostor.

10) A –fajta, -féle, -forma és a -szerű utótagot kötőjellel kapcsoljuk a személynevekhez,
például: Eötvös-féle, Munkácsy-szerű, Szent-Györgyi-fajta, Szinyei Merse Pál-szerű.

Felhasznált tartalom

Könyv:

Magyar Tudományos Akadémia – A magyar helyesírás szabályai (2017)

Jogdí­jmentes képek:

Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz