1) Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól közszavakat is, tulajdonneveket is.
a) Az idegen eredetű közszavak idő múltával jövevényszavakká válhatnak, azaz olyannyira meghonosodhatnak, hogy más nyelvből való származásuk feledésbe merül. A jövevényszavakat ezért mindig magyarosan írjuk.
Az olyan szavakat, amelyeknek más nyelvi eredete még többé-kevésbé nyilvánvaló, idegen szavakként tartjuk számon. Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel. Az idegen szavakat tehát attól függően írjuk már magyaros vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.
b) Az idegen eredetű tulajdonnevek egy részét már teljesen magyarnak tekintjük, szemben azokkal az idegen nevekkel, amelyeknek más nyelvekből való származását még világosan felismerjük.
A tulajdonneveknek azonosító, egyedet jelölő nyelvi szerepéből következik, hogy a latin betűs írású nyelvekből átkerült idegen neveket általában minden változtatás nélkül, eredeti formájukban használjuk, még akkor is, ha közkeletűek. Csak kisebb részüknek van magyar alakja.
c) A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.
A magyaros írásmód szerinti írás
A közszavak írása
1) A latin betűs írású nyelvekből átvett, közkeletűvé vált köznyelvi és szaknyelvi idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük,
például: antracén, digitális, diktafon, dzsúsz, fájl, hisztamin, izotóp, kapucsínó, karbamid, kóla, kombájn, lézer, magnetofon, menedzser, mikroszkopikus, szelektív, televízió.
Előfordul, hogy az egyébként magyarosan írt alakokban is megőrződik az eredeti írásmódnak a magyar kiejtéstől eltérő egy-egy eleme,
például: bonbon, futball, millió.
2) Ha a magyarosan írt közkeletű idegen szavak eredeti idegen írásában, ch, x vagy q betű van, a következőképpen járunk el:
ch: a ch-t, ha [h]-nak ejtjük, megtartjuk,
például: jacht, mechanika, monarchia, pech, technika.
x: a [ksz]-nek ejtett x-et általában meghagyjuk,
például: expressz, fix, oxigén, szexuális, taxi, textil.
Néhány esetben ksz-t írunk: bokszol.
A [gz] ejtésű x-et többnyire átírjuk,
például: egzakt, egzotikus, egzisztencia.
néha megtartjuk: exegézis, exogámia, hexameter.
q: az eredeti qu betűegyüttes helyett közszavakban kv betűkapcsolatot írunk,
például: akvárium, antikvárium, kvartett, kvint.
3) A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meghonosodott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szerint írjuk,
például: dzsunka, gésa, karate, láma, mecset, minaret, pagoda, szamovár, számum, szamuráj, tájfun, tajga.
4) A közkeletű idegen szavak egy részében egyes idegen eredetű képzők (-ikus, ista, itás, izál, izmus stb.) előtt a tő belseji hosszú magánhangzó röviddel váltakozik,
például:
passzív – passzivitás;
periódus – periodikus;
reális – realista, realizál, realizmus;
típus – tipikus, tipizál.
A hosszú magánhangzó azonban (nem mindig következetesen) néhány szónak a származékaiban is megőrződik:
akadémia – akadémikus, akadémista;
esztéta – esztétika, esztétikum, esztétikus stb.
A tulajdonnevek írása
1) A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül csak néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és rendszerint közismert nevet használunk megmagyarosodott formájában. Ezek közül némelyik teljesen magyaros alakú,
például:
Brankovics György (Đorđe Branković),
Husz János (Jan Hus),
Kálvin János (Jean Calvin),
Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo).
Más nevekben a sorrend és az utónév magyaros, a családnév írása azonban megmaradt,
például:
Luther Márton (Martin Luther),
Marx Károly (Karl Marx).
2) Latin betűs írásrendszerű országok, külföldi területek, határainkon kívüli hegyek, vizek, hegységek stb. megnevezése gyakran magyar neveket vagy magyaros formájú és írású névváltozatokat használunk,
például:
Ausztrália, Franciaország, Hispánia, Itália, Svájc;
Alsó-Ausztria, Burgundia, Moldva, Szicília;
Alpok, Kordillerák, Sziklás-hegység, Vezúv;
Csendes-óceán, Elba, Odera, Rajna, Szent-Lőrinc-folyó, Temze;
Bécs, Eperjes, Isztambul, Koppenhága, Krakkó, Nagyvárad, Nápoly, Párizs, Szabadka.
Az idegen nyelvbeli név is használható a földrajztudomány, a könyvtárügy, a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció), az idegenforgalom, a postai forgalom területén, továbbá a térképeken – főleg a helységnevek esetében,
például: İstanbul, København, Kraków, Napoli, Oradea, Paris, Prešov, Subotica, Wien.
3) Az idegen eredetű utónevekben és földrajzi nevekben a ch-t és az x-et megtartjuk,
például: Albrecht, Richárd, Beatrix, Félix, Maximilián, Lech-mező, Luxemburg, Mexikó.
4) A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) korábban olyan névformák is bekerültek a magyar nyelvbe, amelyek a mai átírási szabályoktól eltérnek. Ezeket közkeletű, hagyományossá vált magyaros alakjukban írjuk,
például:
Anyegin, Herkules, Krőzus;
Athén, Babilon, Kairó, Peking;
Himalája, Kréta, Néva
Az ilyen hagyományos nevek közül több csak bizonyos állandósult kifejezésekben él,
például:
valóságos Krőzus, de görögösen: Kroiszosz;
Potemkin-falvak, Patyomkin cirkáló, de: Potyomkin.
A toldalékok és az összetételi utótagok kapcsolása
A magyarosan írt idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez,
például:
frontálisan, koktélt, menedzsertől, riporttal, Milánóig, Prágában;
arabeszkek, hobbija, Huszé;
kálvini, krómoz, löncsöl, nikotinos;
hobbibolt, menedzserképzés, riportalany;
Itália-szerte, Temze-part.
1) Az egymással érintkező nyelvek mindig adnak át egymásnak, és vesznek át egymástól közszavakat is, tulajdonneveket is.
a) Az idegen eredetű közszavak idő múltával jövevényszavakká válhatnak, azaz olyannyira meghonosodhatnak, hogy más nyelvből való származásuk feledésbe merül. A jövevényszavakat ezért mindig magyarosan írjuk.
Az olyan szavakat, amelyeknek más nyelvi eredete még többé-kevésbé nyilvánvaló, idegen szavakként tartjuk számon. Ha egy latin betűs írású nyelvből átvett, általános fogalmat jelölő idegen szó közkeletűvé válik, eredeti írásmódját a magyar kiejtést tükröző formával váltjuk fel. Az idegen szavakat tehát attól függően írjuk már magyaros vagy még idegen írásmód szerint, hogy mennyire haladtak előre a jövevényszóvá válás útján.
b) Az idegen eredetű tulajdonnevek egy részét már teljesen magyarnak tekintjük, szemben azokkal az idegen nevekkel, amelyeknek más nyelvekből való származását még világosan felismerjük.
A tulajdonneveknek azonosító, egyedet jelölő nyelvi szerepéből következik, hogy a latin betűs írású nyelvekből átkerült idegen neveket általában minden változtatás nélkül, eredeti formájukban használjuk, még akkor is, ha közkeletűek. Csak kisebb részüknek van magyar alakja.
c) A nem latin betűs írású nyelvek közszavait és tulajdonneveit általában a magyar ábécé betűivel, lehetőleg a forrásnyelvből írjuk át. Bizonyos meghatározott esetekben azonban más átírási rendszerek is alkalmazhatók.
A magyaros írásmód szerinti írás
A közszavak írása
1) A latin betűs írású nyelvekből átvett, közkeletűvé vált köznyelvi és szaknyelvi idegen szavakat általában magyarosan írjuk, azaz szokásos kiejtésüket a magyar hangjelölés szabályai szerint tükröztetjük,
például: antracén, digitális, diktafon, dzsúsz, fájl, hisztamin, izotóp, kapucsínó, karbamid, kóla, kombájn, lézer, magnetofon, menedzser, mikroszkopikus, szelektív, televízió.
Előfordul, hogy az egyébként magyarosan írt alakokban is megőrződik az eredeti írásmódnak a magyar kiejtéstől eltérő egy-egy eleme,
például: bonbon, futball, millió.
2) Ha a magyarosan írt közkeletű idegen szavak eredeti idegen írásában, ch, x vagy q betű van, a következőképpen járunk el:
ch: a ch-t, ha [h]-nak ejtjük, megtartjuk,
például: jacht, mechanika, monarchia, pech, technika.
x: a [ksz]-nek ejtett x-et általában meghagyjuk,
például: expressz, fix, oxigén, szexuális, taxi, textil.
Néhány esetben ksz-t írunk: bokszol.
A [gz] ejtésű x-et többnyire átírjuk,
például: egzakt, egzotikus, egzisztencia.
néha megtartjuk: exegézis, exogámia, hexameter.
q: az eredeti qu betűegyüttes helyett közszavakban kv betűkapcsolatot írunk,
például: akvárium, antikvárium, kvartett, kvint.
3) A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) átvett és már meghonosodott szavakat – a forrásnyelvre vonatkozó átírási szabályoktól függetlenül – a magyarban szokásos kiejtésük szerint írjuk,
például: dzsunka, gésa, karate, láma, mecset, minaret, pagoda, szamovár, számum, szamuráj, tájfun, tajga.
4) A közkeletű idegen szavak egy részében egyes idegen eredetű képzők (-ikus, ista, itás, izál, izmus stb.) előtt a tő belseji hosszú magánhangzó röviddel váltakozik,
például:
passzív – passzivitás;
periódus – periodikus;
reális – realista, realizál, realizmus;
típus – tipikus, tipizál.
A hosszú magánhangzó azonban (nem mindig következetesen) néhány szónak a származékaiban is megőrződik:
akadémia – akadémikus, akadémista;
esztéta – esztétika, esztétikum, esztétikus stb.
A tulajdonnevek írása
1) A latin betűs írású nyelvekből átvett személynevek közül csak néhány nagy történelmi vagy irodalmi múltú és rendszerint közismert nevet használunk megmagyarosodott formájában. Ezek közül némelyik teljesen magyaros alakú,
például:
Brankovics György (Đorđe Branković),
Husz János (Jan Hus),
Kálvin János (Jean Calvin),
Kolumbusz Kristóf (Cristoforo Colombo).
Más nevekben a sorrend és az utónév magyaros, a családnév írása azonban megmaradt,
például:
Luther Márton (Martin Luther),
Marx Károly (Karl Marx).
2) Latin betűs írásrendszerű országok, külföldi területek, határainkon kívüli hegyek, vizek, hegységek stb. megnevezése gyakran magyar neveket vagy magyaros formájú és írású névváltozatokat használunk,
például:
Ausztrália, Franciaország, Hispánia, Itália, Svájc;
Alsó-Ausztria, Burgundia, Moldva, Szicília;
Alpok, Kordillerák, Sziklás-hegység, Vezúv;
Csendes-óceán, Elba, Odera, Rajna, Szent-Lőrinc-folyó, Temze;
Bécs, Eperjes, Isztambul, Koppenhága, Krakkó, Nagyvárad, Nápoly, Párizs, Szabadka.
Az idegen nyelvbeli név is használható a földrajztudomány, a könyvtárügy, a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció), az idegenforgalom, a postai forgalom területén, továbbá a térképeken – főleg a helységnevek esetében,
például: İstanbul, København, Kraków, Napoli, Oradea, Paris, Prešov, Subotica, Wien.
3) Az idegen eredetű utónevekben és földrajzi nevekben a ch-t és az x-et megtartjuk,
például: Albrecht, Richárd, Beatrix, Félix, Maximilián, Lech-mező, Luxemburg, Mexikó.
4) A nem latin betűs írású nyelvekből (gyakran több nyelv közvetítésével) korábban olyan névformák is bekerültek a magyar nyelvbe, amelyek a mai átírási szabályoktól eltérnek. Ezeket közkeletű, hagyományossá vált magyaros alakjukban írjuk,
például:
Anyegin, Herkules, Krőzus;
Athén, Babilon, Kairó, Peking;
Himalája, Kréta, Néva
Az ilyen hagyományos nevek közül több csak bizonyos állandósult kifejezésekben él,
például:
valóságos Krőzus, de görögösen: Kroiszosz;
Potemkin-falvak, Patyomkin cirkáló, de: Potyomkin.
A toldalékok és az összetételi utótagok kapcsolása
A magyarosan írt idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez,
például:
frontálisan, koktélt, menedzsertől, riporttal, Milánóig, Prágában;
arabeszkek, hobbija, Huszé;
kálvini, krómoz, löncsöl, nikotinos;
hobbibolt, menedzserképzés, riportalany;
Itália-szerte, Temze-part.
Felhasznált tartalom
Könyv:
Magyar Tudományos Akadémia – A magyar helyesírás szabályai (2017)
Jogdíjmentes képek:
Az adott képre kattintva eljutsz a forráshoz