Idegen írásmód szerint | Idegen szavak helyesírása 2. rész * LadyPreneurs Hungary

A közszavak írása

1) A latin betűs írású nyelvekből átvett, egyes (jórészt ritkábban használt) közszavakat kis kezdőbetűvel, de egyéb tekintetben a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint írunk,
például: bestseller, lady, whisky, touché, señor, couchette, crescendo, kapitālchen, myocarditis, rinascimento, złoty.

2) Eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk a latin betűs írású nyelvekből átvett többszavas kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat,
például: all right, bed and breakfast; dolce vita; c’est la vie

Ha az egyébként már magyarosan írt idegen szó idegen kifejezésben, annak tagjaként fordul elő, eredeti helyesírással írandó,
például: bacilus, de: Bacillus anthracis;
dózis, de: dosis effectiva minima;
professzor, de: professor emeritus;
státusz, vagy státus, de: status quo;
szaltó, de: salto mortale;
technikus, de: terminus technicus;
tuberkulózis, de: tuberculosis bronchialis.

A tulajdonnevek írása

1) A latin betűs írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot,
például: Cervantes, Chopin, Puccini, Quasimodo, Shakespeare, Aquincum, Hawaii, Karlovy Vary.

Így járunk el akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak,
például: Čapek, François, Kästner, Krleža, Molière, Châtelet, Gdańsk, Liepāja, Łódź, Mărășești, Marañón, Njegoš, Plzeň.
Az ilyen mellékjeles betűket tartalmazó családneveket hivatalos okmányokban (pl. anyakönyvekben, útlevelekben) az érintett névviselő kérésére – magyar állampolgárságú személyek esetében is – a megfelelő mellékjeles betűvel kell írni.

Az idegen nevek névkiegészítőjét (bin, d’, de, ten, van, von stb.) nagy kezdőbetűvel írjuk, ha a családnév címszóként szerepel, illetve kiemelten, szöveg élén áll (címben, aláírásban),
például: De Gaulle, Van Dyck (flamand festő), Von Dyck (német matematikus).
A teljes névben azonban általában a kis kezdőbetűs írás a helyes,
például: Charles de Gaulle, Sir Anthonis van Dyck, Walther von Dyck.

A tulajdonnévből keletkezett mértékegységek nevében a tulajdonnév írásmódjától eltérve csak az úgynevezett latin betűs ábécét használjuk, tehát ékezetes vagy mellékjeles betűt nem. A mértékegység nevének írásmódja egyes betűk elhagyásában és kisbetűs írásában is különbözhet az eredeti tulajdonnév írásmódjától,
például:
Ampère – amper,
Volta – volt,
Newton – newton,
Joule – joule,
Pascal – pascal,
Henry – henry.

A toldalékok és az összetételi utótagok kapcsolása

1) Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez, ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez,
például:
cowboynak, fairül, shillingért, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól;
stewardessek, Habsburgok;
barrelnyi, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci.

Az i-re végződő idegen helységnevek-i képzős származékának végén (a magyar i végű helységnevekhez hasonlóan) csak egy i–t írunk,
például: (a) helsinki (olimpia), (a) pompeji (ásatások),
de: hawaii (nyaralás).

Ha az –i képző egyelemű, y-ra végződő idegen helységnévhez járul, az –i-t a névhez közvetlenül kapcsoljuk,
például: coventryi, vichyi,
de: sydney-i (mivel a szó végi i-t nem y, hanem kétjegyű betű: ey jelöli).

2) Ha idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez közvetlenül kapcsolunk magyar toldalékokat, az alábbi két szabály megtartására kell ügyelni.

a) Mind a közszavak, mind a tulajdonnevek végső a-ja, e-ja, o-ja és ö-je helyett á-t, é-t, ó-t, illetve ő-t írunk az olyan toldalékos vagy utótaggal ellátott alakokban, amelyekben ezek a szó végi hangok a magyar kiejtésben megnyújtva fordulnak elő,
például:
signorina – signorinák;
Sinaia – Sinaiában, de: sinaiai;
Coca-Cola – Coca-Colát, de: Coca-Cola szerű;
campanile – campanilén, de: campanileszerű;
Cicero – Cicerót;
Goethe – Goethének, geothés, de: goethei;
allegro – allegróban, allegrós;
Oslo – Oslóban, oslói;
Malmö – Malmőből, malmői;
Victor Hugó-i.

b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz,
például: Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Wellsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel.

3) Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.

a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékokat mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez,
például: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é.
Kivétel: Anjouk.

A –val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul,
például: guillotine-nal; Iași-sal, Molière-rel.

Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs,
például: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus; bordeaux-i, lille-i, ploiești-i, châlons-en-champagne-i.

b) Ha az idegen tulajdonnév két vagy több különírt elemből áll, akkor az -i, -s stb. képzőt (a többelemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűket megtartjuk,
például: Anatole France-i, Victor Hugó-i; Leonardo da Vinci-s, Walter Scott-os; Karlovy Vary-i, New York-i.

c) A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjön,
például: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal.

d) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor az összetételi utótagot mindig kötőjellel kapcsoljuk az előtaghoz,
például: couchette-rendelés, lime-likőr, ragtime-koncert.

Tulajdonnévi előtagú összetételek esetén mindig a tulajdonneves összetételek általános szabálya szerint járunk el:
például: Baudelaire-vers, Loire-part, Shakespeare-dráma.

A közszavak írása

1) A latin betűs írású nyelvekből átvett, egyes (jórészt ritkábban használt) közszavakat kis kezdőbetűvel, de egyéb tekintetben a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint írunk,
például: bestseller, lady, whisky, touché, señor, couchette, crescendo, kapitālchen, myocarditis, rinascimento, złoty.

2) Eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk a latin betűs írású nyelvekből átvett többszavas kifejezéseket, szólásokat, közmondásokat,
például: all right, bed and breakfast; dolce vita; c’est la vie

Ha az egyébként már magyarosan írt idegen szó idegen kifejezésben, annak tagjaként fordul elő, eredeti helyesírással írandó,
például: bacilus, de: Bacillus anthracis;
dózis, de: dosis effectiva minima;
professzor, de: professor emeritus;
státusz, vagy státus, de: status quo;
szaltó, de: salto mortale;
technikus, de: terminus technicus;
tuberkulózis, de: tuberculosis bronchialis.

A tulajdonnevek írása

1) A latin betűs írású nyelvek tulajdonneveiben általában változtatás nélkül követjük az idegen írásmódot,
például: Cervantes, Chopin, Puccini, Quasimodo, Shakespeare, Aquincum, Hawaii, Karlovy Vary.

Így járunk el akkor is, ha az idegen nevek a magyarban nem használatos mellékjeles betűket tartalmaznak,
például: Čapek, François, Kästner, Krleža, Molière, Châtelet, Gdańsk, Liepāja, Łódź, Mărășești, Marañón, Njegoš, Plzeň.
Az ilyen mellékjeles betűket tartalmazó családneveket hivatalos okmányokban (pl. anyakönyvekben, útlevelekben) az érintett névviselő kérésére – magyar állampolgárságú személyek esetében is – a megfelelő mellékjeles betűvel kell írni.

Az idegen nevek névkiegészítőjét (bin, d’, de, ten, van, von stb.) nagy kezdőbetűvel írjuk, ha a családnév címszóként szerepel, illetve kiemelten, szöveg élén áll (címben, aláírásban),
például: De Gaulle, Van Dyck (flamand festő), Von Dyck (német matematikus).
A teljes névben azonban általában a kis kezdőbetűs írás a helyes,
például: Charles de Gaulle, Sir Anthonis van Dyck, Walther von Dyck.

A tulajdonnévből keletkezett mértékegységek nevében a tulajdonnév írásmódjától eltérve csak az úgynevezett latin betűs ábécét használjuk, tehát ékezetes vagy mellékjeles betűt nem. A mértékegység nevének írásmódja egyes betűk elhagyásában és kisbetűs írásában is különbözhet az eredeti tulajdonnév írásmódjától,
például:
Ampère – amper,
Volta – volt,
Newton – newton,
Joule – joule,
Pascal – pascal,
Henry – henry.

A toldalékok és az összetételi utótagok kapcsolása

1) Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) kapcsoljuk a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez, ugyanazon szabályok szerint kapcsoljuk a toldalékokat és az összetételi utótagokat, mint a magyar szavakhoz és nevekhez,
például:
cowboynak, fairül, shillingért, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól;
stewardessek, Habsburgok;
barrelnyi, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci.

Az i-re végződő idegen helységnevek-i képzős származékának végén (a magyar i végű helységnevekhez hasonlóan) csak egy i-t írunk,
például: (a) helsinki (olimpia), (a) pompeji (ásatások),
de: hawaii (nyaralás).