A szótagolás szerinti elválasztás

Elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okból) a szóalak egy részét a sor végéről át kell vinni a következő sorba. Az írásnak ez a megszakítása az elválasztás.
Az elválasztásnak a szótagolás az alapja. Csak összetett szavak elválasztásakor veendő figyelembe az alkotóelemek (az összetételi tagok) határa.

Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.

A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők: minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne,
például: bál, font, György, Pest;
asz-tal, há-zig, Csil-la, De-zső;
ka-to-na, ma-gá-nyos, me-ta-fo-ra, te-ker-vé-nyes, Be-rety-tyó, Ke-re-csend.

A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot,
például: di-ó-nyi, e-u-ró, fi-a-i-é, te-a, É-va, Le-ó.A szótag magánhangzóval vagy – legalábbis szó belsejében – egyetlen rövid mássalhangzóval kezdődik,
például: le-ány, asz-tal, bugy-gyos, lajst-rom, pró-ba, vá-szon.

A több szótagú szavakat és szóalakokat a sor végén bármelyik szótag határán meg lehet szakítani,
például: ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendület-lenül, rendületle-nül; fi-atal, fia-tal.

Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el,
például: föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk:
Bánk, Lásd, Zsolt;
Brahms, Schmidt, York.

Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen szavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar családnevek írásképében a betűcsoport egyetlen magánhangzót jelöl,
például: air, blues, street, team;
Maugham, Gaal, Soós, Georch.

A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők:

a) Az egymagukban szótagot alkotó magánhangzók tetszés szerint hagyhatók az előző sorban, vagy vihetők át a következőbe,
például: dia-dal vagy di-adal,
ideá-lis vagy ide-ális,
Leo-nóra vagy Le-onóra.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
például: árui-nak vagy áru-inak,
könyvei-tek vagy könyve-itek,
Annáé-ké vagy Anná-éké
tolnai-ak vagy tolna-iak.Az egyetlen magánhangzóból álló szókezdő és szó végi szótagot – bár önállóságát nyelvi tekintetben nem lehet elvitatni – esztétikai okokból nem szokás egymagában a sor vége hagyni, illetőleg a következő sorba átvinni;
tehát az „a-lap”, „e-móció”, „Á-ron” illetve a „haza-i”, „e-móci-ó”, „Le-a” stb. a nyomtatásban nem ajánlott elválasztási formák

Hasonlóképpen nem ajánlott elválasztási forma a „bale-set” vagy a „fela-dat”.Az au, eu betűkapcsolat, mivel tagjai a szótagoláskor szétválhatnak, szükség esetén elválasztható,
például: ba-uxit, fe-udális, kala-uz, la-udáció

b) A szótagkezdő magánhangzókat átvihetjük a következő sorba,
például: fi-ók, vi-asz, karci-um, moza-ik; Mari-etta, Tri-eszt.

A két magánhangzót jelölő azonos betűket is szétválaszthatjuk,
például: ko-ordinál, váku-um.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így járunk el,
például: ablaká-ig, háza-ik; pesti-es, Vajda-ék.

c) A két magánhangzó között levő egyetlen rövid mássalhangzót – akár egy-, akár többjegyű a betűje – a következő sorba visszük át,
például: be-tű, ko-sár; ba-tyu, ka-sza, ró-zsa; Gyu-la, Me-csek.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
például: holnapig, magasan, né-gyet, pa-don; apá-mé, ki-sebb; freu-dizmus, tiha-nyi; Kecskemé-ten; Mikló-sék.

d) A két magánhangzó között levő kétféle mássalhangzót jelölő nem kettőzött betűk közül – akár egy-, akár többjegyűek – az elsőt az előbbi sorban hagyjuk, a másodikat pedig átvisszük a következőbe,
például: am-per, ás-vány, fosz-fát, mor-zsa, tarisz-nya, tal-palatnyi; Bar-tók, Bony-hád, Er-zsi.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
például: bron-zot, ker-tig, pén-zért; recs-ki, töl-gyes; Heren-dig; Szabol-csé.

Így járjunk el akkor is, ha a két mássalhangzó közül az elsőt kettőzött betű jelöli,
például: bízott-ság, hall-gat, többlet, könny-tői, meggy-ből, rossz-kor; Kiss-nek, Papp-tól.

e) Ha a két magánhangzó közötti mássalhangzót kettőzött egyjegyű betű jelöli, (kiejtésbeli hosszúságától függetlenül) ennek egyik jegyét az előző sorban hagyjuk, másik jegyét pedig átvisszük,
például: ber-reg, kom-munális, mil-liméter, ton-na; Boz-zai, Job-bágy, Car-rara, Maupas-sant.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
például: ember-rel, hal-lak, hit-tem, job-ban, tet-tel, víz-zé; Szél-lért, Tallin-nig.

f) Ha két magánhangzó közötti hosszú mássalhangzót egyszerűsítve kettőzött többjegyű betű jelöli, ennek elválasztásakor mind a sor végén, mind a következő sor elején ki kell írni a teljes rövid mássalhangzót,
például: mennyi, ösz-sze, pogy-gyász, szity-tya; Boty-tyán, Hosz-szú, Ily-lyés.

A toldalékos alakokat is így kell elválasztani,
például: ágy-gyal, fodrász-szal, megy-gyel; galy-lyak; köny-nyes; Arany-nyal, Kodály-lyal, Nagy-gyal.

g) Ha két magánhangzó között kettőnél több mássalhangzót jelölő betű van, csak az utolsó kerül a következő sorba,
például: cent-rum, ost-rom, temp-lom, tink-túra, lajst-rom; Dosztojevsz-kij, Ing-rid, Ojszt-rah, Veszp-rém, Würt-temberg.

A toldalékos alakok elválasztásakor is így kell eljárni,
például: batiszt-ból, kilenc-kor; Hamburg-ban; bratsz-ki.

Ha a két magánhangzó között álló mássalhangzók közül az utolsót kettőzött betű jelöli, akkor úgy választjuk el a szót, hogy a kettőzött betű egyik tagját meghagyjuk a sor végén, a másikat átvisszük az új sorba,
például: bors-sal, csoport-tól, karszt-tá, tömb-ben, vonz-za, kulcs-csal, rongy-gyá; Ford-dal, Gellért-től, Szabolcs-csal.
Ugyanígy: játsz-szál, metsz-szük stb.

A szótagolás szerinti elválasztás szabályai érvényesek természetesen a szóalakokhoz járuló újabb és újabb toldalékokra is,
például: adós-ság, adóssá-gok, adóssága-kat; há-zunk, házun-kat.

A dz és dzs többjegyű betű, ezért elválasztáskor (a kiejtett mássalhangzó időtartamától függetlenük) ugyanúgy kezeljük, mint általában a többjegyű betűket. A dz-t és a dzs-t tartalmazó szavak ennek megfelelően nem a kiejtett, hanem a leírt szóalakot alapul véve, az elválasztás általános szabályai szerint szakítandók meg,
például: bo-dzs, gyűrűzik, lopódzott, ma-dzsag, pe.dzi; bri-dzet, mahara-dzsa, mene-dzser; tá-dzsik; brin-dza; halan-dzsázik, lán-dzsás; edz-het, ódz-kodik; Fu-dzsi, Ma-dzsar, Kiliman-dzsáró; edz-dze, lopódz-dzanak; bridzs-dzsel (ragos főnév).

A ch kétjegyű betű, amely egyetlen hangot jelöl, az x pedig két hang (k+sz) jele, de egyetlen jegyű, s így mindkettő egy betűnek számít az elválasztáskor. Ezért úgy kezeljük őket, mint a rövid mássalhangzókat jelölő magyar betűket,
például: ar-chívum, ma-chináció, or-chidea, pszi-chológia, Ri-chárd, Mün-chen;
he-xameter, ma-ximum, pra-xis, Ale-xandra, Me-xikó.Ha a ch és az x végű idegen szavak toldalékos formáit a szó és a toldalék érintkezésénél kell elválasztanunk, a ch-t és az x-et a következő sorba visszük át akkor, ha utánuk magánhangzó következik,
például: almana-chot, ce-chem, pe-ches, bóra-xos, fi-xet, refle-xek, tele-xezünk;
Bibera-chot, züri-chi, Féli-xé.
A -val, -vel és a -vá, -vé ragos alakulatok elválasztása,
például: pech-hel, bórax-szá; Bach-hal, Beatrix-zal vagy Beatrix-szel.

A hosszú cch elválasztása: Bac-chus, Pinoc-chio.

A családnevekben előforduló többjegyű (egyetlen magánhangzót vagy mássalhangzót jelölő) régies magyar betűk az elválasztásban hangértéküknek megfelelően kezelendők,
például: Beö-thy [bő-ti], De-seö [de-zső], Thew-rewk [tö-rök], Ben-czúr [ben-cúr], Fara-ghó [fara-gó], Szé-chy [szé-csi], War-gha [var-ga].A mássalhangzót jelölő kettőzött betűk esetében, ha nem követi őket további kiejtett mássalhangzó, (hangértéküktől függetlenül) az egyiket az előző sorban hagyjuk, a másikat pedig átvisszük a következő sorba,
például: Bat-thyány, Kos-suth.
A toldalékos alakok elválasztásakor a régies magyar betűk egységét megőrizzük,
például: Thewrew-köt, Cze-tzet; Babi-tsé, Balo-ghék; kossu-thi, móri-czos,
kivéve a kettőzött betűket, például: Pap-pot, Szél-lért; Kis-sék.

A latin betűs írású nyelvekből átvett, idegen írásmód szerint írt közszavakat és tulajdonneveket is a magyar szokásnak megfelelően, azaz a magyar kiejtésükön alapuló szótagolás szerint választjuk el.
A fontosabb szempontok a következők:

a) Az egy szótagba kerülő, egy magánhangzót jelölő betűcsoportokat nem választjuk el,
például: cou-chette, cou-lomb; Baude-laire, Coo-per, Mon-taigne.

b) Az egy mássalhangzót jelölő betűcsoportokat ( a többjegyű magyar betűkhöz hasonlóan) nem választjuk szét,
például: bron-chi-tis, ce-pha-lal-gi-a, com-pa-gnie, ery-the-ma; Bo-lo-gna, Chur-chill, Fi-scher, Gi-gli, Gior-gio, Wa-shing-ton.

Az olyan idegen közszavakat és tulajdonneveket, amelyek a forrásnyelvben két (vagy több), a magyarban önállóan nem létező elemből keletkeztek, nem tekintjük összetételeknek, ezért a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el őket,
például: abszt-rakt, as-piráns, demok-rata, diszk-rét, fi-lantróp, inf-láció, inst-ruktor, kataszt-rófa, komp-resszor, konk-rét, obst-rukció, parag-rafus, prog-nózis, prog-ram, rek-lám, szind-róma; Miche-langelo, Belg-rád, Zág-ráb.

Bár az ilyen alakulatoknak eredetileg összetett voltát a mai átlagos magyar nyelvérzék általában nem tartja számon, az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás – kivált szaktudományi munkákban – szintén elfogadható,
például: fotog-ráfia vagy foto-gráfia, mikrosz-kóp vagy mikro-szkóp, termosz-tát vagy termo-szát.

Mivel a szavakat a sor végén nemcsak a problémát okozó helyen lehet megszakítani, kétség esetén tanácsos ezzel a lehetőséggel élni,
például: pa-ragrafus vagy paragra-fus, Mi-chelangeo vagy Michelan-gelo.

A sor végére kerülő mozaikszók elválasztásának a következő lehetőségei vannak:

a) Az olyan betűszó, amelyben csak mássalhangzó vagy legfeljebb egy magánhangzó van, nem választható el,
például: BVSC, MLSZ, NOB, SZTK; MTESZ, ORFK.

A két vagy több magánhangzót tartalmazó betűszók szükség esetén szótagolás szerint szakíthatók meg,
például: NA-TO, OR-Fi.

Elválasztás esetén a toldalékos betűszóknak a kötőjellel kapcsolt toldalékát kell a következő sorba átvinni akkor is, ha a kötőjel nem szótaghatáron áll, de a toldalék tartalmaz magánhangzót,
például: ELTE-re, USA-beli, ENSZ-ért.

b) A szóösszevonásokat, ha elválasztásukra kényszerülünk, mind alap-, mind toldalékos alakjukban a szótagolás alapján szakítjuk meg,
például: Ag-ro-co-op, Int-ransz-mas, Ma-hart, Ma-lév; Ma-va-dé; Röl-te-xig.

A szótagolás szerinti elválasztás

Az egyszerű közszavak és tulajdonnevek alapformáját és toldalékos (képzős, ragos, jeles) alakját a szótagolás szerint választjuk el.

A szótagolás szerinti elválasztás fő szempontjai a következők: minden szó annyi szótagú, ahány magánhangzó van benne,
például: bál, font, György, Pest;
asz-tal, há-zig, Csil-la, De-zső;
ka-to-na, ma-gá-nyos, me-ta-fo-ra, te-ker-vé-nyes, Be-rety-tyó, Ke-re-csend.

A magánhangzó önmagában is alkothat szótagot,
például: di-ó-nyi, e-u-ró, fi-a-i-é, te-a, É-va, Le-ó.A szótag magánhangzóval vagy – legalábbis szó belsejében – egyetlen rövid mássalhangzóval kezdődik,
például: le-ány, asz-tal, bugy-gyos, lajst-rom, pró-ba, vá-szon.

A több szótagú szavakat és szóalakokat a sor végén bármelyik szótag határán meg lehet szakítani,
például: ren-dületlenül, rendü-letlenül, rendület-lenül, rendületle-nül; fi-atal, fia-tal.

Azokat a szavakat, amelyek csak egyetlen magánhangzót tartalmaznak, nem választjuk el,
például: föld, hajt, nyolc, part, strand, sztrájk:
Bánk, Lásd, Zsolt;
Brahms, Schmidt, York.

Ez a szabály olyankor is érvényes, ha az eredeti helyesírással átvett, de ejtésükben egy szótagú idegen szavak és tulajdonnevek vagy a régies magyar családnevek írásképében a betűcsoport egyetlen magánhangzót jelöl,
például: air, blues, street, team;
Maugham, Gaal, Soós, Georch.

A több szótagú, illetőleg több kiejtett magánhangzót tartalmazó szavak és szóalakok elválasztásának szabályai a következők: