Személy szerint haladéktalanul rávágom a választ: igen.
Mindenki a saját életéért felelős, és az utóbbi évek, évtizedek fejlett pszichológiai tanulmányai is bizonyítják, hogy Te ülsz az életed autójának volánja mögött, a körülmények pedig szintén tőled függően képesek befolyásolni. A ‘minden fejben dől el’ kijelentést sem most olvasod először, mely szintén erre utal.
Egy ideje már elfoglalt “bizniszwoman”-nek lenni trendivé vált. Így gombamód szaporodnak, akik ezzel a szegmenssel foglalkoznak. Az egyetlen problémát abban látom, hogy ezek mögött általában lelki problémákkal küszködő olyan hölgyek állnak, akik a munkájukba menekülve próbálják meg kiegyensúlyozottá tenni az életüket, vagy egyszerűen csak bevételforrást keresvén kerülnek a szolgáltatói körbe. Ebből pedig az következik, hogy a saját frusztrációikat beletáplálva adják át másoknak a tudásanyagukat, tapasztalataikat.
Így vivődik tovább az a szellemiség is, hogy kizárólag kemény munka árán lehet kielégítő színvonalú életet élni. Az a szókapcsolat, hogy ‘kemény munka árán’ ragad meg az elmében és ez válik a valóságoddá. A kemény munka pedig, mint tudjuk előbb-utóbb testi/lelki kiégéshez vezet.
Emberi gyarlóságunk része, hogy a látszat fontosabb számunkra, mint az, hogy mi húzódik a mélyben. Legalább is addig, amíg nem kezdjük el magunkat fejleszteni e téren is. Tehát alapvetően arra fókuszál az emberek nagyobb százaléka, hogy egy tökéletes(-nek látszó) vállalkozást hozzon létre, hisz így lesz elfogadva, sőt így néznek fel rájuk mások.
Amellett, hogy ez önmagában is egészségtelen hozzáállás, a tökéletes látszat megtartása is rengeteg erőfeszítésbe kerül, és így valóban nem marad idő arra, hogy minőségi életet élj mellette. Minőségi alatt természetesen a lelki vonatkozást értem, amikor a számodra fontos személyekkel töltöd az időd és olyan tevékenységekkel, melyeket igazán élvezni tudsz.
A kemény munkának értelemszerűen van anyagi vonzata, melyekből tárgyakat, élményeket vásárolhatsz, ám az sem újdonság, hogy a tárgyak nem képesek tartósan boldoggá tenni, az élményeket pedig nem fogod tudni igazán élvezni, ha elhidegülnek tőled a szeretteid (a hosszú munkaórák hatására), akikkel átélhetnéd.
Konklúzióként, amíg azon fáradozol, hogy mások számára elfogadhatóvá tedd a vállalkozásod, addig szépen lassan elveszted a kontrollt a saját életed és a szeretteidhez fűződő kapcsolataid felett. Gondold végig és találd meg az arany középutat.
Személy szerint haladéktalanul rávágom a választ: igen.
Mindenki a saját életéért felelős, és az utóbbi évek, évtizedek fejlett pszichológiai tanulmányai is bizonyítják, hogy Te ülsz az életed autójának volánja mögött, a körülmények pedig szintén tőled függően képesek befolyásolni. A ‘minden fejben dől el’ kijelentést sem most olvasod először, mely szintén erre utal.
Egy ideje már elfoglalt “bizniszwoman”-nek lenni trendivé vált. Így gombamód szaporodnak, akik ezzel a szegmenssel foglalkoznak. Az egyetlen problémát abban látom, hogy ezek mögött általában lelki problémákkal küszködő olyan hölgyek állnak, akik a munkájukba menekülve próbálják meg kiegyensúlyozottá tenni az életüket, vagy egyszerűen csak bevételforrást keresvén kerülnek a szolgáltatói körbe. Ebből pedig az következik, hogy a saját frusztrációikat beletáplálva adják át másoknak a tudásanyagukat, tapasztalataikat.
Így vivődik tovább az a szellemiség is, hogy kizárólag kemény munka árán lehet kielégítő színvonalú életet élni. Az a szókapcsolat, hogy ‘kemény munka árán’ ragad meg az elmében és ez válik a valóságoddá. A kemény munka pedig, mint tudjuk előbb-utóbb testi/lelki kiégéshez vezet.
Emberi gyarlóságunk része, hogy a látszat fontosabb számunkra, mint az, hogy mi húzódik a mélyben. Legalább is addig, amíg nem kezdjük el magunkat fejleszteni e téren is. Tehát alapvetően arra fókuszál az emberek nagyobb százaléka, hogy egy tökéletes(-nek látszó) vállalkozást hozzon létre, hisz így lesz elfogadva, sőt így néznek fel rájuk mások.
Amellett, hogy ez önmagában is egészségtelen hozzáállás, a tökéletes látszat megtartása is rengeteg erőfeszítésbe kerül, és így valóban nem marad idő arra, hogy minőségi életet élj mellette. Minőségi alatt természetesen a lelki vonatkozást értem, amikor a számodra fontos személyekkel töltöd az időd és olyan tevékenységekkel, melyeket igazán élvezni tudsz.
A kemény munkának értelemszerűen van anyagi vonzata, melyekből tárgyakat, élményeket vásárolhatsz, ám az sem újdonság, hogy a tárgyak nem képesek tartósan boldoggá tenni, az élményeket pedig nem fogod tudni igazán élvezni, ha elhidegülnek tőled a szeretteid (a hosszú munkaórák hatására), akikkel átélhetnéd.
Konklúzióként, amíg azon fáradozol, hogy mások számára elfogadhatóvá tedd a vállalkozásod, addig szépen lassan elveszted a kotrollt a saját életed és a szeretteidhez fűződő kapcsolataid felett. Gondold végig és találd meg az arany középutat.